A név kötelez...

Juhtúrós sajttekercs szilveszterre

2010-12-31T11:27:00.000+01:00

Alapvetően én évközben is annyi marhaságot csinálok, hogy nekem a szilveszter nem nagyon más. Talán csak a szerpentinben és a hidegben. Vagy esőben, mint tavaly...:)
Egészen tegnapelőttig úgy volt, hogy itthon mardok, ágyba be, jó könyv elő és helló, 2011..Bár, egyes vélekedések szerint ezt én se gondoltam komolyan, mert az utolsó pillanatban úgyis elrángat valaki valahova, szóval így esett, hogy megyek Trollékhoz házi buliba. (Velük is a kóterban kukáztuk össze egymást: Glédi szobatársam volt, Troll pedig a Boszi kolesz bezárása után került a szintre. És mi, azaz a szint hoztuk őket össze. Kemény, de hatásos munka volt, mert szeptemberben lagzi lesz... :D:D:D)

Mivel pia lesz garmadával, ezért kaját csináltam. Hogy valami jól kibélelje a gyomrot, a sajttekercs mellett döntöttem....és beleszerettem! :) Mert az olvadt sajtot nyújtani isteni érzés!!! :)))) Gyors, könnyű és látványos kaja, könnyen szállítható.
(Ajánlom Diktinek a posztot, mert megígértem neki, ha megcsináltam, lefotózom, hogy tudja, mire számíthat, ha nekiveselkedne. Igen, öregszünk. Elkezdtünk receptet cserélgetni... :D)

Az alapreceptet természetesen módosítottam: sajtból egy akkora darabot olvasztottam, amekkorát kaptam (ha jól emlékszem, 36 dekás volt), juhtúróból egy egészet beletettem, a vajat és a tejfölt nem mértem, csak érzéssel raktam. Jah, és a kaprot kihagytam, mert, bár szeretem, de nekem a fokhagyma és a juhtúró mellé most nem hiányzott az íze... :) Kb. fél óra alatt megvan, aztán a többi már csak a hűtő dolga. Ja, és hogy ne legyen olyan hóka, raktam bele aprított petrezselymet, mert az volt itthon zöld. :) Meg a fürdőben a csempére ragasztott teknős, de annak narancssárgák a pöttyei, így kihagytam a cuccból, nehogy felboruljon a színharmónia.

Hát, boldog új évet! :)

Nuttellával töltött kakós rozskeksz

2010-12-11T21:36:00.002+01:00

Mikinek :)

Már megint sütnöm kell. És erre csak rátesz egy lapáttal a karácsony, amikor amúgy is mindenki süt, még az is, aki nem. :) Szóval úgy döntöttem, hogy ma Mikinek sütök. (Egyes nézetek szerint biztosan görény vagyok, tekintve, hogy Miki túl él az Óperencián, így megenni nem tudja, csak megnézni képen, de ad1: vigyázok a vonalaira, ad2: bár ott él, és nem Krisztofóró, se nem Paff (sőt, hét feje sincs, vagy csak überfrankón titkolja), mégis nagyon szeretem, ad3: imádja a Nutellát és múlt héten volt névnapja, ad4: tökéletesítenem kell a dolgokat, mire hazajön jövőre, azaz kell B terv is, ha a trüffelekkel befürödnék :))

Így fogtam ezt a receptet és kicsit átalakítottam. Megkreáltam a Nutellával töltött kekszet, ami még reform is, mert teljes kiőrlésű rozslisztből van. (Persze, ennek az is az oka, hogy én nem nagyon eszem édeset, így a keksz elpuszítása a lakótársra és a bnőjére vár, aki viszont búzaliszt-érzékeny, így adaptálódnom kellett.)

Tehát hozzávalók:

22 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű rozsliszt és maradék rizsliszt vegyesen)

15 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás (az eredeti recept csak sárgáját ír, de én beletettem az egészet)

2 dkg kakó (Lidl-is holland kakaó, rulez!)

csipet só

fűszerek (nálam fahéj és szerecsendió)

Ezeket gyorsan összedolgoztam, aztán kicsit be a hűtőbe. Kb. egy óra után kinyújtottam, kiszaggattam (jó, majd lesz pogácsaszaggatóm is, szegény ~~kollégista~~ albis ~~lopott~~ ~~feles~~ pohárral szaggat). Sütőpapírral bélelt tepsibe bele, a korongok közepére Nutella, rá a másik korong és be a sütőbe úgy 20 perce. Fogalmam sincs, hány fokon. Gázsütőnk van, úgy közepes lángon. :D

Hát, jó étvágyat, Miki! :))))

Amúgy két megjegyzés: nem tettem bele mind a 10 deka cukrot, féltem, hogy túl édes lesz, pedig elbírta volna, valamint a Nutella mennyiségét is simán a duplájára növelhetem (most kb. fél teás kanálnyi volt benne), mert nem folyik ki, ahogy féltem tőle.

Itthon otthon

2010-12-10T20:17:00.001+01:00

Tél van. Hideg. És jelen pillantban szél is. És sötétség. Ez engem kikészít. Még normál körülmények között is, nem akkor, amikor alapból is magam alatt vagyok sok minden ok miatt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ilyenkor felfokozódik a szeretetéhségem. Mivel magam alatt a szociabilitásom a nullához konvergál, ezért a barátoktól nem kaphatom meg, hiszen nem is találkozom velük. Fickó híján marad Zetor, a mackóm. De, ugye, azért ő se az igazi. Puha, szeretgethető, meg minden, de ilyenkor a gyerekkor védelme és biztonsága kell...A macim pedig nem nagyobb nálam. Hát, nincs mit tenni, ha már összemenni nem lehet, akkor fel kell idézni. És van, aki ilyenkor a csokihoz nyúl, én nem. Hanem a főzelékhez. Ahogy anyukám csinálja. Az kell ilyenkor! Az segít... (meg a pohár bor:)...Tökéletesen megnyugtat. És ráhangol a napi bőgésre. :)

Most éppen zöldbabfőzelékre vágytam. Mi otthon mindent pirosan készítünk, lévén Kalocsán még a kalácsba is tesznek paprikát. Ugyebár...(Ha jó sütőm lenne az albiban, akkor csinálnék azt is. Sós, paprikás kalácsot. Igazi kelt tészát, zsírral....nyámm!!!De nem jó a sütőm, kiszárít mindent, így nem is próbálkozom. Majd ha saját lakásom lesz! Légkeveréses sütővel...Ó, igen! :))))
Na, szóval. A zöldbabfőzelék nálunk úgy készül, hogy a babot (vagy nyers vagy fagyasztott, de semmiképpen se konzerv) megdinsztelem apróra vágott fokhagymával pici olajon. Ha puha, lehúzom a tűzről, szórók rá lisztet, paprikát, majd felöntöm hideg tejjel és újra felforralom, hogy besűrűsödjön.... És már kész is. Az egész kb. fél óra. Na jó, 40 perc.
(És, ahogy anyukámtól tanultam, vgy túl híg lesz, vagy túl sűrű. Ez most az utóbbi verzió. És kicsit csaltam, mert én teljes kiőrlésű liszttel csinálok mindent, amit csak lehet, így a főzeléket is. Anyukám meg finom liszttel. Jah, és a végén tettem bele egy pici ecetet (azt édesanya is szokott), mert attól pikánsan savanykás lesz.

Szóval tökéletes téli bekukckózós étel. Legalábbis nekem. :))) Ja, és egytálétel. Mert a főzeléket csakis feltét nélkül, max. fasírttal vagy tükörtojással, de pörkölttel semmiképpen se.

Keserű tapasztalat

2010-12-02T20:39:00.003+01:00

Gondoltam, ha már ildinkó puffin jótanácsára mégis csak úgy döntött, hogy velem közösen szerkeszti élete egyik legbecsesebb részét (a blogot, hé!!!), hát akkor méltó leszek a címhez. Mivel holnap úgyis utazom el négy napra (helló, Sümeg, helló, wellness!), ezért gondoltam, útitársamnak sütök kekszet. Mert hétvégén nagyon jól sikerült és elrontani nem lehet...Hát, tévedtem...Történt ugyanis, hogy hétvégén kihagytam a receptből a citromhéjat, mert nem volt itthon. Tegnap pedig, mikor bementem a boltba, csak lédig volt, olyat nem akartam venni (nem vagyok nagy citromfogyasztó sem én, sem a lakótársam, csak ránk romlott volna...és se gin, se tonic, se tequila nincs itthon, egyértelmű, hogy értelmesen nem tudjuk felhasználni). Így gondoltam, nosza, itt az idő, hogy kipróbáljam a Kotányi citromhéját...Olyan keserű és műízű, mint a rossebb!!!!!! SOHA TÖBBET NEM VESZEK!!!!!! (Igen, igen, a rest kétszer fárad, meg ilyesmi, de....)

Sütés előtt, mivel még zsenge korú királylány vagyok, ugye :), reménykedtem, hogy kivéve a sütőből már nem lesz keserű, valami isteni csoda, vagy valami azzal felérő kémai reakció folytán , de sajnos a 9. emeletig nem ért fel a csoda. Borzalmas ízű lett... (Bár, végül is, van csomó diffenbachiánk, ha letöröm egy levelét és azzal bekenem a nyelvem, a méreg kiöli az ízlelőbimbókat, s akkor nem érzem. De nem, mára a Kotányi elvette a kedvem a kísérlezetéstől...)

A recept azonban tökéletes: gyors és egyszerű. Hipp-hopp készen van, Rita konyhájából szedtem, kókuszos, gluténmentes keksz. Szóval csak ajánlani tudom!!!

És a recepthez még egy sztori. Mert én alapvetően vicces lány vagyok, csak jól titkolom. Szóval, sütögetés előtt kértem lakótársamat, hogy nézzük már meg gyorsan még egyszer a receptet az ő gépén, pontosítás miatt, mert az be van kapcsolva. Mondom neki, mit gépeljen be, szorgosan jegyzetelem az aranyokat, erre elkezd hümmögni mellettem: "A száraz elemeket összekeverem...te, mi van? Én ezt nem értem. A száraz elem a ceruzaelem...Jaa, értem...Na, ezért nem sütök!"

(A lakótársam történész-kommunikáció szakos bölcsészből képezte magát át villamosmérnökké, jelenleg szoftvertesztelőként és -fejlesztőként dolgozik...Ja, és fiú. Hogy most, az elején tisztázzuk. És van csaja, aki nem én vagyok. Igen, ez egy fertő. :D:D:D)

Ui.: És remélem, ildinkó, nem csalódtál bennem. Végezetül pedig küldeném magamnak és mindenkinek, aki szereti, a következő számot. Ja, és felvételre is kérném! Köszi!

az irányítás átadása

2010-12-01T20:13:00.003+01:00

Ha jól sejtem, innentől péétráá átveszi itten az irányítást. Minden felelősség az övé. :D
Ha túl rakoncátlan, max visszaveszem a jogosultságát...
Ez fenyegetés. Csak okosan. ;)
Szegény olvasók... :)

Mézkaramellás, kókuszos pirított müzli

2010-09-18T11:18:00.003+02:00

A szokásos müzli. Bár egyre profibb vagyok, ma pl. wokban készült. A diót kifelejtettem belőle. Nincs benne mazsola, mert friss gyümölcsöket szedtem a kertben. :)

Szülinapi tortám

2010-09-12T21:05:00.005+02:00

Végre legálisan garázdálkodhattam a konyhában, mert szülinapom alkalmából azt kértem anyától, hogy csak ne szóljon bele, hagyja, hogy azt csináljak, amit akarok. Mondjuk ez űbergáz ennyi idősen, még mindig itt tartok, de hát ez van. Luxus szakma a pszichológia, annak is, aki tanulja és gyakorolja. Na nem baj, a szülinapi bulim olyan jól sikerült, hogy megszerettem ezt az életévemet is, akármilyen szám tartozik hozzá. :D
Na de ez mind lényegtelen. A torta a fontos, végre csináltam marshmallow fondant díszítésképpen. Kicsit féltem, mert nagyon utánanéztem, még videókat is kerestem, attól tartottam, az egész ház ragadni fog. Aztán sitty-sutty meglett. Tortaimádótól lestem a receptjét. A lényeg a rengeteg margarinozás, a robotgép dagasztókarja pedig jóbarát.
A torta tésztája a bounty torta tésztája. Ráadásul ebben is csokipuding van, de jó minőségű 45%-os csokiból. Meg ribizlis meggy lekvár. Meg tejszínes, mascarponés, fehércsokis krém. Finom. :)

Másnaposan az egész délelőttöm ráment a díszítésre, de úgysem tudok napközben aludni. :)
Szuper szülinap.

Fahéjas-kakaós csiga

2010-09-08T18:00:00.003+02:00

A melegszendvics után találtam ki ezt csigát, úgy gondoltam, Maci csiga-technikáját és Piszke tészta receptjét ötvözöm. Finom is lett nagyon, csak tehettem volna cukrot a töltelékbe is. Még nekem sem elég édes, kénytelen leszek forró kakaóval enni. :) Mondjuk holnap reggelire. Hmmm... :)

A tésztát úgy csináltam, ahogy Piszke: 2,5 deci tejet összemelegítettem némi barna és sima cukorral (elfogyott a barna - ja és persze nem mértem, gyanítom, hogy több kellett volna) és kb 12 deka vajjal. Hozzáöntöttem még 2,5 deci tejet, ami langyosra hűtötte, és hozzákevertem egy csomag szárított élesztőt. 10 perc múlva ezt ráöntöttem fél kiló lisztre és fakanállal jól összedolgoztam, majd hagytam egy órát, vagy többet pihenni.
Mikor az idő letelt, 12,5 deka liszthez kevertem sütőport és szódabikarbónát, és az egészet hozzádagasztottam az élesztős tésztához. Nagyon jól kezelhető tészta lett az eredmény.
Innen úgy csináltam, ahogy Maci a pogácsát. Nyolc részre osztottam a gombócot. Ezeket egyesével kinyújtottam kör alakúra, megkentem zsiradékkal, megszórtam fahéjjal (cukor is kellett volna hozzá!), és így rétegeztem egymásra a körlapokat. A végén még tovább nyújtottam az egészet. Nyújtás után megint megkentem zsiradékkal és megszórtam kakaóporral (tehettem volna rá többet is). Maci útmutatója alapján felvágtam - pontosabban én nem is 16, hanem 32 körcikket vágtam, mert rosszul emlékeztem. Feltekertem őket, a tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni kb fél órát (mosogatás, sütőmelegedés ideje), majd 200 fokon megsütöttem. Pár perccel a vége előtt ráöntöttem egy nagy bögre mézes tejet. Ha tudtam volna, hogy a töltelék nem elég édes, akkor legalább ezt édesebbre csináltam volna.

Szendvicssütőben sült bundáskenyér szendvicsnek álcázva :)

2010-09-08T17:48:00.002+02:00

Péétráától tanultam. Nincs olajszag a lakásban. Gyors. Finom.
Nem lesz ropogós, mint a melegszendvics - pont a ropogósságát nem szeretem úgysem -, hanem finom puha a tojástól.
Nem is recept különben, csak a melegszendvicsnek valót beleáztatom tojásba mindkét oldalán, és úgy sütöm meg. A képen láthatóban ha jól emlékszem, csak camambert sajt, paradicsom és bazsalikom volt, de a maiban trappista és téliszalámi a paradicsom-bazsalikom mellett. Barna kenyérből.
Az benne a jó, hogy ebben a borzalmasan hideg időben a hazaérkezés után 10 perccel forró kaját lehet enni. Míg elkészül, a tea is lefő. Aztán utána lehet normális ételen gondolkozni, tele hassal, forró bögrével. :)
Hűűű, ez nagyon... izé... lett. :D Nem baj, tényleg ilyen.

Kardamomos körtetorta tatin módra

2010-09-06T19:12:00.005+02:00

made by péétráá & ildinko

Elmentünk az erdőbe őzlábgombát és szedert szedni. Se ez, se az nem volt, találkoztunk viszont egy hajléktalannal, amin úgy meglepődtünk, hogy kissé belekeveredtünk a legnagyobb dzsumbujba. Nem, NEM tévedtünk el, végig tudtam, hol vagyunk - hiszen gyerekkoromban ott számháborúzott a fél iskola, meg birkák legeltek, meg ilyesmi. Csak azóta senki sem jár arra, és visszahódította az erdő. Szegény hajléktalan srác jól megijedhetett.
De ez tök lényegtelen, a lényeg, hogy szereztünk alapanyagot a tervezett sütéshez, mert a második szomszéd vadász épp körtét szedett, és kezünkbe nyomott egy nagy tálnyit.
Pár recept átböngészése után ezt találtuk ki, a saját receptem átdolgozása.
Péétráá ötletére tört kardamom mag került a tésztába - ez a legnagyobb változtatás. Persze, nem tudom a körte és dió mennyiségét, mert az péétrááám feladata volt, és nem mondtam neki konkrét mennyiséget. A darabolt körte meg nem a tésztába, hanem alá került, némi vajjal és barnacukorral megszórva. Aztán megsütöttük.
Ennyi.

Ő meg itt Bazsa, a bugyitolvaj - csak hogy ő se maradjon ki. :)

Fügés süti

2010-07-26T19:45:00.004+02:00

Rájöttem, hogy feltétlenül szükséges lenne a blogra lejegyeznem a sütiket, amiket készítettem, mert többé nem fogom tudni reprodukálni őket. Pedig legtöbbször érdemes lenne. Sőt van, hogy többször el is készül, aztán mégis elfelejtem, hogy honnan szedtem az ötletet. A konyha fala tele van post-it-ekkel, de általában név nélkül. Sokszor kitalálható a hozzávalókból, miről van szó, sokszor nem...

A mai sütit úgy találtam ki, mert kaptunk egy hatalmas kosár fügét a szomszédtól, de a tavalyi fügelekvár sem fogyott még el, valami mást kellett kitalálni. Több, mint felét felfűztük és kiakasztgattuk aszalódni - talán lesz belőle valami, bár nem épp kedvező az idő ehhez.
A süti alapja linzertészta (400 gr liszt, 250 gr vaj, tojás + tejföl - együttesen 130 gr, csipet só, csipet cukor). Először kosárkákba tettem, rá fügedarabokat. Gyanúsnak tűnt, hogy túl száraz lesz, úgyhogy a maradék tejfölből, meg tejszínből, egy tojásból, vaníliás cukorból öntetet kevertem, ez került a fügékre. Mikor meguntam a kosárkázást, akkor kerek tortaformát béleltem ki a tésztával.
Mindegyik finom, a kosárkásban kicsit megaszalódott-pirult a füge, a tortásban inkább párolódott. Más az íze.
Egyelőre elosztogattuk-felhasználtuk a fügét, de ha jól sejtem, nemsokára jön a következő szállítmány, új ötletek kellenek majd... :)

Whoopie pie esős napokra :)

2010-06-16T12:57:00.003+02:00

Jóideje nem írtam. Dolgoztam. :)
De itt a nyári szünet, és bár van még munka - főleg adminisztráció, de ma úgy döntöttem, hogy ilyen pocsék őszi időben a legjobb lesz valami csokis süti. Úgyis dolgozni fogok egész nyáron, az adminisztráció várhat egy napot - az édességvágy viszont egy percet sem.
Nem énblogolok - túl sok mindent kéne leírni. Jön a recept, a gasztrotippen találtam. Vagyis nem is írom le a receptet, mindenki el tudja olvasni ott. Csak annyi, hogy a töltelék nálam - rendkívül hosszú gondolkodás után - egész egyszerűen felvert tejszínhab áfonya lekvárral.
És most indulok körútra, és viszek mindenkinek, aki megérdemli. :)

Almás-mákos pite

2009-10-17T17:10:00.001+02:00

A szerdai vacsorán rájöttem, hogy a darálatlan mák mennyire jó. Egyszerűen muszáj volt megint mákosat sütni, viszont rengeteg alma is van. Plusz még arra is rájöttem, mire lehet használni a sok össze nem tört :) jénai fedőt. Hiszen úgyis ezer éve szerettem volna piteformát. Minek?! :D Jó ez így!

Tök helyett sütire vágtam félelmetes arcot. Elég béna lett. Úgyse nézzük sokáig. :)

A süti roppant egyszerű. Csenge tésztája alapján csináltam. 30 deka lisztet elmorzsoltam kb 18 deka margarinnal (sajnos vaj nem volt itthon, azzal még finomabb lenne), egy kanál cukorral, csipet sóval, hozzágyúrtam kb 1 deci hideg vizet (nem volt kedvem kanállal méregetni). A hűtőben pihentettem a tésztát, míg lereszeltem három óriási és egy normál almát.
A tésztát nagyon vékonyra kinyújtottam, kibéleltem vele a piteforma-jénaitálfedőket. Megkentem lekvárral, megszórtam mákkal, rátettem a kinyomkodott almát, és vékonyra nyújtott pitetésztával befedtem. A harmadikra a kivágott tésztákból almát formáztam. Megkentem tojással, és közepes lángon szép pirosra sütöttem őket.
Cukor tényleg nincs több benne, csak a tésztában az egy kanálnyi. Szerintem jó így, a lekvár is édes kicsit, az alma önmagában is eléggé. Anyukámnak viszont nem volt elég édes, de hát meg lehet szórni porcukorral, vagy a reszelt almához is lehet cukrot adni. Direkt nem volt benne fűszer sem, alma, mák és baracklekvár íze van. A harmadik - kisebb pitére már nem jutott elég alma, úgyhogy az almaréteg tetejére is tettem lekvárt.

Egyedül meg tudnám enni mind a hármat. Az igazság az, hogy az egyikből már csak nagyon kevés van, és én tüntettem el nagy részét. Pedig nem kéne ennyit zabálni. :S

Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

2009-10-14T20:50:00.001+02:00

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)

Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: karib.kapitany@gmail.com
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.

Szedres charlotte és a Wasserstart Sportkör

2009-08-14T15:25:00.000+02:00

Számomra a világ ezen a nyáron egyértelműen a Wasserstart Sportkör vízparti hadiszállása körül forog. Minden szabad időmet ott töltöm, ha tehetem, szörfözni tanulok, ha nem, akkor lógok a nyakukon. És segítek mindenben, amiben tudok (meg is erősödtem a sok cipekedéstől - na és persze a vitorla felhúzásától :) ). És ellátom őket mindenféle földi jóval, sütivel, kajával, gyümölccsel, édességgel. Ritkán megyek üres kézzel.
Sajnos a rengeteg sütés-főzés a blogon nem látszik, mert nem pazarlom net előtt üléssel az időmet, főleg, ha jó szél is van. Most nincs, az idő is pocsék, és különben is, nagyon büszke vagyok erre a tortára.

Klári névnapjára készült, szerdára. Klári öcséméknél dolgozik, és gyönyörű szép lány. Szerdán meghívtak minket grillpartizni. Balatonparti nyaraló, isteni kaja, naplemente, csillaghullás... :)

Gyorsan a torta receptje, aztán mesélek még picit a WS-ről.

Mindenképp valami nagyon szép sütit szerettem volna vinni, ezért lett charlotte. Az erdőben szedtem a szeder nagy részét, másik részét kaptuk (a szerencse mellettem állt, hazamentem hétfőn, és tele volt a hűtö szederel - kétségkívül jobban jártam így, mintha kétszer annyi szedret kellett volna az erdőben összevadásznom, így is tele vagyok karmolásokkal...), a díszítéshez valót úgy vettem. Sajnos a szeder nagyon gyorsan penészedik, emiatt a hűtőben lévő szedret gyorsan kedd reggel leturmixoltam két kis doboz natúr joghurttal. Szerdán délelőtt folytattam. Fél kiló mascarponét habosra kevertem egy tábla olvasztott fehér csokival, majd hozzákevertem egy kis doboznyi keményre vert tejszínt is (tettem hozzá habfixálót, mert rettegtem, hogy PONT ezt a torta nem fog sikerülni). Ezt a masszát elfeleztem, fele fehéren maradt, másik feléhez hozzákevertem a szedres joghurtot (amit azért még némi erdei szederrel is feltuningoltam, mert annak ezerszer finomabb íze van, persze cukor is kellett még hozzá, de nem sok). Ehhez a szedres mascarponés krémhez egy csomag zselatinport olvasztottam fel vízben és azzal kötöttem meg (mert hisz rettegtem, hogy szét fog folyni, mondjuk attól is, hogy túl zselatinos lesz - ha nem lett volna számomra olyan fontos, hogy tökéletes legyen a kinézete a sütinek, akkor talán némivel kevesebb zselatint teszek bele, de nem mertem kockáztatni, és végül is finom lett).
Egy tortaformát kiraktam babapiskótával, aminek belső felét ananászlébe mártottam (az volt itthon, na, persze valami más jobb lett volna, de mindegy). Az aljára a fele fehér mascarpone, amit megszórtam erdei szederrel, erre a lila szedres krém, rá piskótaréteg, arra megint fehér krém, erdei szeder. A tetejére egy másik doboz tejszín meg egy kis maradék lila mascarpone cirmosra keverve. És ezt díszítettem tejszínhabbal, csokilevelekkel és szederrel.
Mennyiségeket nem tudok mondani, csak hogy fél kiló mascarpone, két kis doboz tejszín, egy tábla fehér csoki - a többiről fogalmam sincs.

Egy kis bulihangulat:

Középen az ünnepelt és a váltótársa, Gabi. Háttérben a Balaton. Később már nem fényképeztem, pedig tényleg volt csillaghullás. (És volt egy pontja az estének, amikor legszívesebben én vágtam volna falhoz egy bizonyos telefont...)

Nappalok a Wasserstartnál (középpontban Klári, mert ő a legfotogénebb, na és Megi, a szörfös kutya - bár nem tudom, hogy írja a nevét... :) ):

Ugye, hogy ez a világ közepe??? :))) Megyek is le, kisütött a nap. :)))

Serpenyős süti meggyel és sárgabarackkal

2009-07-01T09:40:00.000+02:00

Úgy tűnik, itt az ideje, hogy újra írjam a blogot. Lesz ez még így se megint. Így megy ez.

Sokszorosan túlvállaltam magam ebben a tanévben, és igazából még mindig nem fejeztem be a munkámat (az adminisztrációt). Persze lellén egész évben dolgozom, úgyhogy rendes nyári szünetem nincs, de azért több időm van. Elvileg, mert folyamatosan van mit csinálnom. Pedig pihennem kéne, már túlérzékeny vagyok, és magam számára is érthetetlenül viselkedem sok helyzetben. Majd talán két vagy három hét múlva pihenhetek végre.

Mert ma különösen elkeseredtem. (Najó, ez hétvégén volt, azóta jól vagyok. :) ) Anyukám felköltözteti a konyhát meg saját magát az emeletre, és előkészíti a lakást a nyaraltatásra. Ilyenkor eleve ingerült, ráadásul elfelejtettem a névnapját is. Pedig mindent megtettem, hogy jobban érezze magát, én főztem az ebédet, háromféle sütit készítettem, és mindent lehúzott, semmi sem ízlett neki. Még el is sírtam magam, annyira rosszul esett a rengeteg negatív kritika. :( Vannak időszakok, mikor egyetlen jó szava sincs hozzám, nehezen viselem.

Node levittem a kaját a Wasserstarthoz, ahol nagyon lelkesen és éhesen fogadtak mindent, és a vízparton egyből nekiestek pár villával. :) Ez azért jól esett.

Na ennyit a panaszkodásról. Bocs. Kellett. Sokkal jobb. :)
Még egy: úgy érzem, mindeki elvárja tőlem, pszichológustól, hogy tökéletes legyek. Hát nem vagyok az. És ez nem is baj. Kéretik tudomásul venni. :)

Azért sokat sütöttem-főztem ám, míg nem blogoltam, csak erőm nem volt fotózni és írni, de ha lett volna is, lelkiismeretfurdalásom volt minden percben, amit nem munkával töltöttem, mert ha alvás helyett is dolgoztam volna, akkor sem tudtam volna mindent megcsinálni. A nem blogolásnak legnegatívabb következménye öcsém kritikája volt egy különösen jól sikerült süti után: De ugye máskor is csinálsz majd ilyet, mert már elegem van abból, hogy minden sütit csak egyszer készítesz el! (Kb így mondta, de nem szó szerint.)
Szóval itt az ideje újra megörökíteni a recepteket, annál is inkább, mert a lenti konyha fala tele van ragasztgatva a kifirkantott receptekkel, és attól tartok, most el fognak veszni örökre, ráadásul soknak nem is írtam oda a nevét, azt sem tudom már, mik voltak.

Ennek a sütinek a receptjét Mindennapi Mannánál találtam, és két napon belül másodszor sütöttem meg. Még anyukámnak is ízlett, sőt örült neki, mert a fenti konyhánk olyan aprócska, hogy ott sütőben sütni a nyári melegben nem lehet, süti nélkül élni viszont nem tudunk. A serpenyő sokkal praktikusabb, mint megvárni, hogy a vendégek egy napra elutazzanak valahova, és belógjunk az alsó konyhába egy sütés erejéig. Meg nem is szeretek lemenni, mikor mások cuccai ott vannak.

Recept:
Két tojást szétválasztok, a fehérjét kemény habbá verem. A sárgájához két kanál cukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport és 15 deka lisztet keverek, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot. Két adagban sütöttem ki serpenyőben, egy kevés vajon. A gyümölcsöket azután pakolom rá, hogy beleöntöttem a masszát. 10 perc múlva megfordítom. Meg lehetne szórni porcukorral, mert nem túl édes így, de most nem volt kedvem. Gondolom, minden gyümölccsel nagyon finom. :)

Hozzávalók:
2 tojás
15 dkg liszt
2 kanál cukor
1 kis pohár tejföl
fél csomag sütőpor
gyümölcs

Legszívesebben minden nap készítenék, és dupla adagot. De más sütiket is kell sütni... :) Úgyhogy most irány a konyha.

Patchwork takaró nászajándékba

2009-06-26T16:50:00.003+02:00

Hónapok óta készültem Dikti és Csudi esküvőjére. Diktivel (Dorka) 5 évig laktam egy szobában az egyetemi kollégiumban. Így aztán bőven megérdemelte a sok munkát, hiszen igazán jó szobatárs volt. Erről már korábban írtam.

Diktiék Dorogon laknak, az esküvő Esztergomban volt, a lagzi Dorogon, a Lógatónál. Az eső végig zuhogott, de szuper jó babonákat találtunk ki hozzá (már csak azt nem tudjuk, hogy vajon ennyi pénzük, vagy ennyi gyerekük lesz, vagy a kettő együtt? :D ).
Péétráával amolyan hangulatfelelős-félék voltunk, ami azért vicces, mert ilyen feladat nélkül is végigtáncoltuk volna az egész éjszakát. Nagyon jól éreztük magunkat. És ott volt a két Krisz is a koli szembeszobából. :)

Ha már gasztroblog, pár szó a kajáról. Rengeteget ettem, minden nagyon finom volt, épp, mintha anyukám készítette volna. Kisvirág kedvéért a menü: húsleves (hozták hozzá a húst és a zöldséget is, és volt lába, és kettőt lábát is megettem, biztos azért ment olyan jól a tánc :) ), rántott hús, sajttal sonkával töltött rántott hús, rántott gomba, valami tekert göngyölt sült hús, meg talán más húsok is, petrezselymes krumpli, rizs, kovászos uborka és káposztasaláta. Aztán volt sok aprósüti, meg a torták. És éjfél körül pörkölt és isteni töltött káposzta. Azt hiszem, ennyi. Másnap délben morzsa parti, ahol mindenki jól lakhatott a maradékokból, és még így is maradt. Én speciell kb kétszer annyit ettem, mint szombat este, pedig akkor sem ettem keveset... :D Aztán még kedden sem bírtam elmenni futni, úgy tele volt a hasam. :D

De a lényeg:

Drága Dikti és Csudi!
Sok boldogságot Nektek!
(És kellemes nászutat! ;) )

Edényfogó

2009-04-26T12:23:00.001+02:00

A nagynéném születésnapjára készítettem. Nem tökéletes, de azért örült neki. :)
Az ötlet innen.

Legalább ennek van némi köze a főzéshez is. :)

Boszorkánypogácsa

2009-04-13T22:18:00.000+02:00

Húsvétra sütöttem a Sütemény és torta könyvből, némi változtatással.
Eredetileg nem szerettünk volna sok sütit, aztán szokás szerint nem sikerült betartanunk az elhatározásunkat. :) Lett ötféle édesség, ebből kettőt készített anya: madártej szeletet és kakaós ostoros kalácsot.
A sok süti ellenére ma hiába vártam a locsolókat, egy darab sem jött. Azt hiszem, kiöregedtem. Kár...

A lényeg a süti:
25 deka vajat habosra kevertem 15 deka nádcukorral (eredeti recept 25 deka cukrot ír), négy tojás sárgájával, egy kevés vanília aromával és annyi lisztet dolgoztam bele, amennyit felvett, és már nem tapadt a tészta a kezemre (ennek egy része tönköly simaliszt volt).
A tésztából golyókat formáztam, beleforgattam előbb egy tojásfehérje keményre vert habjába, utána durvára vágott dióba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, közben benyomtam a közepét, majd közepesen meleg sütőben szép sárgára sütöttem. Mikor kisült, a mélyedésekbe lekvárt kanalaztam - éppen meggy és feketeribizli lekvárt.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
17 dkg nádcukor
vanília aroma (jobb esetben kivonat)
négy tojás sárgája
liszt amennyit felvesz
tojásfehérje felverve
durvára vágott dió
savanykás lekvár

Becsomagolt nyomtató

2009-04-13T14:10:00.000+02:00

Öcsém szerint nem tesz jót a nyomtatónak a por. Nem hagyhattam, hogy tovább porosodjon, varrtam neki ruhát. Mostanában esténkén varrok, igaz, hulla fáradtan (ami meg is látszik ezen is, nem mindig figyeltem oda, megtervezni pedig lusta voltam, úgyhogy olyan, amilyen - kicsit szűk, kicsit pontatlan, de ahhoz képest, hogy nem tudok varrni, egész jó). Egyszerűen muszáj valami olyasmit csinálnom, ami teljesen leköt, és nem marad a gondolkodásra kapacitásom. Túl sok a munka és a hétvégéim sem szabadok. Sajnálni nem kell, mindenestül élvezem ezt az életet. :)
Ez van, meg a tavasz... :)

Van egy sokkal nagyobb varrós projektem, de azt nem mutathatom meg még egy darabig,mert ajándékba lesz, titok... :)

Csokis-diós tallér

2009-04-13T08:53:00.001+02:00

Igaz, hogy habcsóknak indult, de egy gyors átnevezéssel sikerültté nyilvánítottam. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ilyet többet soha nem fogok már sütni, mert csak összeborítottam mindent. Pedig nekem nagyon ízlik, ropogós, nagyon csokis, épp pont finoman diós.

A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))

Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))

Kellemes Húsvétot!

2009-04-12T18:30:00.000+02:00

Íme, az idei festett tojásaim. :)

Nem lettek olyan szép sötétek, mint tavaly, de sötétebbek lettek, mint két éve. Ez talán tényleg a tojáshéj minőségén múlik.
Persze, a mindenféle alternatív festési módokat, mint cékla és ilyenek, nem próbáltam ki, eszembe sem jutott a sok munka közben. Majd egyszer máskor, de most már nem ígérek konkrétan semmit inkább. :)

Mostanában + egy kis reklám

2009-02-08T20:57:00.000+01:00

Nincs sok szabadidőm. Mondhatnám semennyi. És nem panaszkodásképpen, mert fantasztikus, hogy van (több) munkám, manapság ezért sokan irigyelhetnek. De azért az tény, hogy túlvállaltam magam, nagyon. Általában reggel 7 előtt megyek el, és este 9-re érek haza. Na jó, szerencsére nem minden nap. De az adminisztrációt is meg kell csinálnom. Én vállaltam, nem szólok egy szót sem (azért ne ellenőrizzen mostanában senki inkább...). Ja, és bringával járok dolgozni, mert a buszok nem alkalmazkodnak a percre kiszabott időmhöz. (Nyáron vennünk kell autót, jogsit kell szereznem...)
Az utóbbi egy hónapban szerencsém volt, elég sok hétvégét itthon töltöttem, pedig általában tanfolyamokon ülök.

Sütni-főzni alig tudok, de azért néha muszáj, mert megbolondulnék. Ma Lila Füge nyomán sütöttem gombás-mascarponés halat (hallal is nagyon finom!), tegnap profiterolt készítettem, ma a maradék tojásfehérjékből diós habcsókot. A korábbiakra nem is emlékszem, pedig azért tuti volt más is. Fotózni már nincs kedvem, blogolni még kevésbé.
Azért a kördéseket, díjakat, mindenféle kedves rám-gondolást megírok-válaszolok majd valamikor, csak...

A maradék minimális időben pedig varrok. Ez teljesen új (na jó, középiskolában meg szerettem volna tanulni varrni a nagynénémtől, aki varrónő, de egy nadrágon kívül többre nem jutottam), teljesen magamtól csinálok mindent, és egyre jobb. Legalábbis szerintem. Majd szeretnék takarókat, meg falvédőt meg mindenfélét készíteni. Persze, ha megjavítják a varrógépet, mert ma reggel elromlott... :((((
A képeken az első próbálkozások.

Aztán:

Egy kis nyár a télben, mert ilyen is lesz. Ha tud még valaki hinni benne. Épp iszonyat szél tombol odakint. :( És az eső is csöpög, én pedig mehetek bringával holnap reggel dolgozni...

Nos akkor a lényeg, ami miatt az egész bejegyzés született: öcsém és barátai szörfkölcsönzőt és iskolát nyitnak Balatonföldváron. Hivatalosan már elindultak, itt a honlapjuk: http://wasserstart.hu/ . De nem árt a reklám, hogy munkájuk is legyen a nyáron. Már most lehet jelentkezni a szörftáborokba, ahova 12 éves kortól 100 éves korig várnak mindenkit (akár szállással, étkezéssel - aki most jelentkezik, kedvezményt kap). Természetesen egyéni oktatás is lesz. Az öcsém az oktató. A mai sütiért cserébe én is kapok egy ingyen órát.
Mondjuk nekem mindegy, mert a párom is szörfös, tavaly meg az öcsém barátnője tanított - de csak egy órát, úgyhogy szavukon fogom majd őket. Csak legyen végre nyár!!!

Végül egy kép az "őzünk" fenekéről, amint egy vasárnap ebédidőben dézsmálja a kelbimbóinkat. Szerencsére csak a nagy leveleket eszi meg, a bimbókat meghagyja nekünk levesbe. Jut is, marad is.
Mondjuk ahogy elnézzük a szőrét szegénykének, nem lehet fiatalka, úgyhogy nem esszük meg. Rágós lehet már a húsa... :)))

A párom amúgy még Karácsony előtt kiment Ausztriába dolgozni, majd Húsvét után jön haza. Ez lehetne rossz is, de én inkább örülök, úgysem lenne rá időm, ha meg mégis, a fáradtságtól hárpiaszerűen elviselhetetlen vagyok esténként.

De majd nyáron! Én biztosan megtanulok szörfözni (sajnos autót vezetni is meg kell tanulnom, de ahhoz nincs olyan nagy kedvem)!
Ha ilyen szél lesz, mint most, ez lesz a szörfösök paradicsoma (bár nem tudom, velem mi lesz, mert a szelet nem szeretem... :))) ).

Vízihoki Európa Bajnokság Pécsett - holnap!

2009-01-23T22:19:00.004+01:00

www.piranha.hu

Egy kicsit off (de legalább írok...).
Ha már én nem lehetek ott, legalább reklámozzam kicsit. Lélekben úgyis ott leszek...

Az Indexen is címlapon. A teljes cikk itt. És még máshol is sok helyen írnak róla, meg tévében meg mindenféle. Büszke vagyok. :)
Kár, hogy az eseményeket követni sem igazán van időm.
Egyszer akkor is lesz balatoni vízihoki csapatom. Építene valaki egy uszodát a környékre?...

(Ott fent a 6-os én vagyok, anno a marseille-i EB-n, igencsak kezdőként két profi társaságában. :) )

BÚÉK + mindaz, amiről tavaly nem írtam, pedig lehetett volna...

2009-01-02T19:30:00.000+01:00

Karácsony.
A munkatársaim számára készített ropogós pirított müzli Ch&V után, gazdagon, meg horgolt csillagok (a mintákat itt találtam).
A karácsonyi tortánk Maci alapján - bizonyítja, hogy nem szabad mindig túl bátornak lenni, jobb lett volna, ha ragaszkodok az eredeti recepthez. Így kicsit tömény lett - a spájzban még van belőle. :)

Ő itt az őzikénk, bejár hozzánk az erdőből.
Az első képen nyáron látható, mikor fényes nappal zabálja tele magát a szőlőnkből. A másik három képen Karácsony első napján, hóesést követően kutat némi ehető után a kertben, de ahogy az utolsó képen is látszik, a kelbimbót már lezabálta...
Ha mindent megesz, végül mi fogjuk megenni őt - van erdész ismerősünk, megígérte, hogy megnyúzza. Finom őzpörkölt, őzgerinc... Hmmm... :))))

Birssajt főzés. Finom lett, bár pár nap után újra át kellett főznöm, mert elkezdett penészedni - szóval a második képen látható állapot nem a végleges, hiába hittem azt, hogy ha látszik az edény alja, akkor jó. Arra gyanakszom, hogy meg kellett volna egy kicsit magasabb lángon pörkölnöm a masszát. Majd jövőre kipróbálom. :) Egyébként elfogyott.
A birs főzőlevét pedig fűszerekkel besűrítettem - csak fogalmam sincs, mi legyen vele...

Mindenféle

mégtöbb mindenféle...

A végére egy kis nyár. Így készítik a Piranhák a sült halat.
Nagyon-nagyon hiányzik a csapat! :(
Ha lenne a közelben rendes uszoda (vagy lenne autónk, amivel oda juthatnék), tutira szerveznék egy balatoni vízihoki csapatot. Azért ha van jelentkező, szóljon, a tervem nagyon is komoly...

Van még kördés tartozásom, és egyéb kapott dolgok. Én már nem ígérek semmit...
Egyébként minden oké. :)

Mákos-gyümölcsös kuglóf

2008-11-02T16:20:00.000+01:00

Mielőtt végleg elfelejtem, honnan származik a recept, gyorsan megírom. Gesztenye diós kuglófja adta az ötletet, csak nálunk sok mák várt ép felhasználásra (a múltkor véletlenül kibontottam egy csomag mákot, mert nem tudtam, hogy volt már bontott), és egyébként is mákhiányom volt épp. Plusz volt maradék gyümölcs, amit nagyon gyorsan meg kellett enni. Igazán finom süti lett.

Elkészítés:
Talán így csináltam, de már nagyon rég volt. Három tojást habosra kevertem egy vaníliás cukorral és kb 10-15 deka cukorral, majd hozzákevertem 12,5 deka margarint és 1,25 dl tejfölt (na, erre nem emlékszem, de ha a receptben ez van, biztos így csináltam... vagy lehet, hogy nem ez alapján a recept alapján dolgoztam? az tuti, hogy nem mértem ilyen pontosan... na mindegy :D :D :D csak saját felelősségre süsse meg bárki... ;) ). Egy másik tálban összekevertem 3 dl lisztet és 2 dl darált mákot, meg egy fél csomag sütőport. A két tál tartalmát összekevertem, plusz hozzá szilvát és fügét, vajazott-lisztezett kuglóf formába öntöttem és közepes lángon tűpróbáig sütöttem.

Hozzávalók:
három tojás
egy csomag vaníliás cukor
10-15 deka cukor
12,5 deka margarin
1,25 dl tejföl
3 dl liszt
2 dl darált mák
fél cs sütöpor
szilva és füge kockázva

Tényleg gyanúsan ismeretlennek tűnik ez a recept, de nagy valószínűség szerint mégiscsak ez alapján sütöttem...
Tanulság: igyekezni kéne időben megírni a recepteket is, nem csak a fotót feltölteni.

7

2008-11-02T15:09:00.004+01:00

Elárasztották a blogoszférát a titkok. Én is megkaptam a kérdést, sőt egyből három helyről is: Vestátó l, Főz és fecsegtől, és a Maszatkonyhából. Nagyon örülök, hogy ennyi kihagyás és igazán ritkán írás után is érdekel a blogom másokat, viszont nem mennek olyan könnyen ezek a körkérdéses-játékos dolgok újabban. :)
Azért lássuk:

1. Az egyetlen függőségem a netfüggőség, és már nagyon zavar. Jelenleg 323 blog van a readeremben, és szeretem minden nap elolvasni a frissüléseket. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha minden szabadidőmben netezek. Természetesen, a nagy részét csak átfutni tudom, az ígéretes recepteket csillagozom, és ha édesség, sokszor meg is sütöm. Mindig eldöntöm, hogy valahogy racionalizálom, rangsorolom a kedvencek szerint, és azzal kezdem az olvasást, de ennyi blognál már ez is nehéz. :) Ráadásul kényszeresen beteszem az új gasztroblogokat.

2. Nem nagyon van titkom. Őszinte és naív vagyok, gyakorlatilag bármikor bárkinek bármit elmondok magamról. Teljes és feltétel nélküli bizalom, még akkor is, ha megbántottak. Bár fájni fáj, de nem szoktam megsértődni. Ezt általában nem érti a világ, én viszont így szeretem magam. És most már a világot is.

3. Több évig jártam egyéni és csoportos pszichoterápiába. Életem legnagyobb élménye - és egyben a legszörnyebb és legfájdalmasabb is. De ez már csak ilyen. Ráadásul a terapeutám nem kiképző, azaz a képzésekhez nem fogadják el az igazolását a teljesített órákról, így most pszichodrámába járok, és kell majd egyénibe is mennem az integratív hipnoterápiás képzés miatt. Szerencsére még van megoldani való problémám bőven, de azért alapvetően már nagyon jól vagyok... :)

4. 22 évig számomra és a világ számára is titok volt, de hála a nonverbális terápiának, kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki méhen belül elhalt. Ez nagyon befolyásolja még mindig az életemet, nehéz feldolgozni és tovább élni, de lassanként sikerül. Azóta hiszek abban, hogy az embernek van emlékezete a méhen belüli időkről (három hónapos magzat voltam akkor), hiszen a bőrömön tapasztaltam. Különben is csak abban hiszek, amit megtapasztalok.

5. Alapvetően rendetlen vagyok, annak ellenére, hogy szűz jegyben születtem. És általában a többi szűz jegyűvel kapcsolatban is ezt tapasztaltam, fogalmam sincs, honnan a sztereotípia, hogy rendmániásak vagyunk. :)))
Szerencsére már nem vagyok annyira rendetlen, de ehhez kellett, hogy felnőttként egyedül kelljen háztartást vezetnem, és minden az én felelősségem legyen. Azóta tudom, hogy képes vagyok rendet tartani, és bár most megint itthon élek, és előjön a gyermeki rendetlen énem, már nem aggódok emiatt.

6. Megőrülök, ha nem mozoghatok egy nap. Imádom a sportokat. Amilyen marha vagyok, folyamatosan bizonyítani akarom, hogy vagyok olyan jó, mint a férfiak, holott alig vagyok 50 kiló. Legnagyobb meglepetésemre képes is vagyok végigcsinálni, amit ők, bár mostanában már belátom, hogy felesleges a fizikai határaimon túl teljesíteni. Ha nincs férfitársaságom, akkor lazsálok is rendesen. :)))

7. Nem szeretném elkiabálni, de nagyon boldog vagyok. Az utóbbi időben teljesen elégedett voltam a világgal, imádom a munkámat, állásom is van, lassan három is, hétvégente tanfolyamra járok, rengeteg dolgom van, és élvezem az egészet. Erre ráadásul üstökösként berobbant az életembe Valaki múlt szombaton, és azóta minden a helyére került, kerek a világ, és nem lehet letörölni az arcomról a mosolyt. Az övéről sem, azt hiszem. :))) ZEN állapot. :)))
De ez még tényleg titok, alig tudnak róla, és még én is alig hiszem el. Psszt....

A játékot csak Péétráámnak passzolom tovább, mert mostanában az utolsó pont miatt nem volt időm netezni (éljen-éljen, legalább elmúlik a függőség), és nem követtem, ki kapta már meg, és ki nem. De gyanítom, már úgyis mindenki megkapta. Azért ha valaki épp tőlem szeretné megkapni, az szóljon nyugodtan. ;)

Sütőtökös kuglóf

2008-10-27T21:17:00.003+01:00

Idén ez az utolsó sütőtökös édesség a konyhánkban, az tuti, mert már a fülünkön jön ki. A sütőtökös kekszet négyszer sütöttem meg három hét alatt, ami 4x3 nagy tepsit jelent. Az utolsó adag már nem igazán akar elfogyni... :)))

Azért megírom ezt a receptet, mert nagyon ízlett. A kép nem lett túl jó, de a maradékból ezt tudtam kihozni. Pedig egész szép volt, bár a csokimázzal nekem mindig meggyűlik a bajom. Nem tudja valaki, mi a szép csokimáz titka???

A recept Kata konyhájából származik, csak répa helyett nagyrészt sütőtököt használtam. Pontosabban volt olyan 35 deka maradék sütőtök, a többi 15 deka répa. Nagyon finom puha és szaftos (bár nagyon fura ezt mondani egy sütire, csak most nem jut eszembe jobb szó) volt a tészta állaga. A csoki pedig nagyon jól illik a sütőtökhöz - legalábbis szerintem.

Hozzávalók:
50 deka sütőtök és/vagy répa vegyesen
15 deka cukor
30 deka liszt
4 tojás
25 deka margarin
csipet só
őrölt gyömbér és fahéj
sütőpor (ööö, nem emlékszem, mennyit tettem bele, talán egy zacskónyit?)

Elkészítés:
A sütőtököt és a répát megpucoltam, géppel lereszeltem. Kimértem a hozzávalókat, külön a szárazat (liszt, sütőpor, só, fűszerek), külön a nedveset (cukor, olvasztott margarin, 4 tojás). Utóbbiakat habosra kevertem. A lisztet elkevertem a reszelt zöldségekkel, majd hozzáöntöttem a margarinos kevercset, és jól összekutyultam az egészet. Kivajazott, lisztezett kuglóf formába öntöttem a massza kb 2/3-át, ami nem fért bele, azt pedig egy másik formába. Asszem, közepes/kis lángon sütöttem tűpróbáig (elég sokáig, nem tudom, kb 40 perc, ha tippelnem kell, de úgyis tűpróba).

Mikor kihűlt, csokimázzal bevontam, amit nem írok le, mert igazából nem is tudom, hogyan kell jól csinálni. Folyton besűrűsödik a csoki. Bár az is lehet, hogy rossz minőségűt hoztam (most tényleg), de még jóból sem sikeült soha. Elvileg nem mehet bele víz meg gőz, mert attól keményedik meg. Hát ebbe nem ment, mégis megkeményedett. Elég sok vajat meg olajat kellett hozzáöntenem, hogy kenhetővé váljon. Végül sikerült, finom is volt, de azért bosszant, hogy még nem tudok jó csokimázat csinálni...

Bagel

2008-10-24T17:45:00.002+02:00

Én sütöttem, el sem hiszem. Szépek, ugye? :)
Azt hittem, bagelt sütni valami hihetetlenül bonyolult dolog, eleve kelt tészta, aztán még főzni is kell, utána sütni. Ráadásul én még sosem ettem bagelt, sőt még csak nem is láttam élőben (szóval lehet, nem is ilyennek kéne lenni... :) ).

Fűszeres Eszter receptje (innen és innen) alapján készítettem, annyi különbséggel, hogy a liszt egy részét zabpehelyliszttel helyettesítettem.
Egyébként ez volt ma a második - kései reggeli. Anya ugyanis elutazott egy csoporttal Medjugorjébe a hosszú hétvégére, úgyhogy enyém a konyha (és a felelősség). Mondjuk így, hogy 11-re lett kész, jó darabig nem éheztünk meg. Pedig közben rávettem az öcsémet, hogy menjünk el biciklivel a Kereki várhoz, és jól el is fáradtunk. De ha jól figyeltem, ő sem evett reggeli óta, és én is csak egy bagelt pirítottam és kentem meg fügelekvárral, mikor hazajöttünk. Laktató. És finom. :)
Mondjuk én nem tudnám sós dolgokkal enni, mert édeskés, de vajjal és lekvárral isteni.

Elkészítés:
A liszteket, a tejport, az élesztőt, a sót és a cukrot összekevertem, hozzáöntöttem a langyos vizet és összedolgoztam. Kb negyed óráig dagasztottam, majd 8felé vágtam. A kis gömböcöket téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, majd óvatosan körformába hajlítottam. Langyos helyen kelesztettem 40 percet (közben ettem az amarántos joghurtot :) ).
Olyan 30 perc körül feltettem egy nagy lábasban vizet. Mire letelt a 40 perc, felforrt a víz. Kicsit aggódtam, mi fog történni, de nagy bátran fél-fél percig főztem a karikákat. Közben a sütőt előmelegítettem. A megfőzött karikákat megkentem tojássárgája és tej keverékével (ha simán a sárgáját kentem rá, úgy nem működött valamiért, talán túl forróak voltak még, és a tojássárgája egyből megkeményedett (megfőtt). Sajnos kicsit megborult a tej, és több ment hozzá, mint szerettem volna. A megkent bageleket megszórtam mindenfélével (szezám, nigella, darált mák és lenmag). Mentek a sütőbe és sültek pirosra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (asszem, 35 deka sima, 15 deka zabpehely liszt)
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl meleg víz (nekem kicsit több kellett)
Egy tojás sárgája a kenéshez
mindenféle magok megszórni

A bosszantó, hogy a tojássárgájának főleg melegen iszonyú büdös halszaga volt. Fogalmam sincs, mivel etethették szegény tyúkot, aki tojta. :S Szerencsére ahogy kihűlt, megszűnt a szaga.
A főzéskor minden rendben volt, bár majdnem eltörtek a karikák. Lehet, hogy ha az ember túlfőzi, akkor szétesik - legalábbis valami ilyesmit figyeltem meg, de nem akartam tesztelni. :)

Legközelebb holnap főzök, a bagellel letudtam az ebédet és a vacsorát is - különben meg még tegnapi maradék is van. Azért lehet, hogy kicsit keveset ettünk ma. De nekem nem árt, az öcsém meg csak tudja, ő mennyit akar enni, megtömni meg nem fogom. :)

Reggeli mostanában

2008-10-24T11:20:00.006+02:00

Na jó, ez most "ünnepi kiadás". :)
És még így is semmiség. Viszont nagyon finom és egészséges.
Hétköznapokon gyümölcsjoghurt és pattogtatott amaránt, ma natúr joghurt mézzel, egy fürt szőlő, pattogtatott amaránt. Hmmmm... :)
Az amaránt nagyon érdekes növény, és tele van vassal. A vörösbort is azért isszuk, mert tele van vassal. Na és étcsokit is azért eszünk. Ugye! :)))
A történelme miatt mindig furcsa hangulatom lesz amaránt-evés közben: mintha belém költöznének a valaha-volt inkák. :)
Egy EFT-s csoporttársam mutatta meg az amarántot, és ezért nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy itthon is lehetne pattogtatni, mert a bioboltban volt pattogtatatlan amaránt mag is, talán kipróbálom majd legközelebb.

Sütőtökös cookies

2008-10-23T21:40:00.001+02:00

Már többször is megsütöttem, mert nekem nagyon ízlik. Ez most épp nem sikerült a legjobban, ráadásul a fotó is elég ronda, de most már fel kell ide is jegyeznem, mert mindig alig találom meg, a cetlik meg elvesznek. És az oké, hogy most még tudom fejből a receptet, de jövő ilyenkorig nem hinném, hogy megmaradna a fejemben (bár mostanában magam is meglepődök, mennyi minden belefér... :) ).
Kaldeneker receptje különben, hihetetlen módon változtatás nélkül. Azaz egy fenéket! Kevesebb cukorral, és teljes kiőrlésű liszttel. :) Ja, és sült tök helyett reszelt-párolt tökből, mert így gyorsabb.

A tököt nagyobb darabokra darabolom, a héját levágom, géppel lereszelem, majd egy csepp vízzel és csipet sóval puhára párolom.
Míg párolódik, megolvasztok 25 deka margarint (jobb lenne a vaj, de most margarin volt), hozzáöntök fél bögre lehetőleg barna cukrot (szerintem nem kell több, a tök úgyis édes, ha szerencsénk van) és egy vaníliás cukrot, habosra keverem, majd megy hozzá jó sok őrölt fahéj és egy tojás, ezekkel is habosra keverem.
Egy másik tálba kimérem a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az aprított diót, összekeverem, hozzáöntöm a margarinos keveréket, a párolt tököt, és az egészet összekeverem. Aztán még egy tábla kis kockára vágott étcsokit. Ha szerencsém van a csokival, akkor nem olvad el a forró töktől. Most nem volt szerencsém, az új 70%-os Tibi csoki teljesen elolvadt a masszában - a lidlis étcsoki nem szokott elolvadni.
De volt már, hogy nem volt itthon étcsoki, akkor dupla annyi diót tettem bele, úgy is finom volt.
A masszából két kiskanál segítségével kupacokat rakok a sütőpapíros tepsire, vagy nedves kézzel gombócokat, és 4-es fokozaton megsütöm. Három nagy tepsinyi lesz belőle.

Hozzávalók:
40 deka sütőtök
25 deka vaj/margarin
fél bögre (barna) cukor
egy vaníliás cukor
egy tojás
sok őrölt fahéj
40 deka liszt (lehet teljes kiőrlésű, ez épp tönköly lisztből készült)
25 deka zabpehely
sütőpor vagy szódabikarbóna
naaaaaaagy marék durvára vágott dió (minél több, annál jobb :) )
egy tábla étcsoki

Gyömbéres birsalmás csirkemell Ch&V után :)

2008-10-23T20:40:00.001+02:00

Hű, de rég blogoltam már megint...

DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D

Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).

Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.

No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))

Sütőtökös kevert süti - koszorú és muffin formában, mákos krémmel

2008-09-25T21:21:00.004+02:00

Ez a recept Reninek és a kis Juliannának szól. :)
Tegnap meglátogattam őket, és Reni a blogom után érdeklődött, hátha van rajt sütőtökös süti recept. Nem volt, ezért küldtem neki sok linket. De azért megsütöttem gyorsan ezt a sütit - ehhez úgysem volt kép az eredeti helyén. :)
A Julianna tündéri, nemrég múlt két hónapos, és én büfiztethettem, pedig még sosem volt ilyen kicsi baba a kezemben. Olyan jó volt!!! Utána sétáltattam. Teljesen feltöltődtem energiával. :)))

A süti egyébként nagyon gyorsan elkészíthető, így ideális kismamáknak; míg a férjük megsétáltatja a gyereket, el is készül. ;) (Kristóf, ezért már érdemes elmenni sétálni, szerintem. ;) )

A recept Rollller blogjáról származik, némi változtatással. A liszt egy részét lecseréltem tönkölylisztre, egy tojással kevesebbet tettem bele, és helyette vörösbort öntöttem hozzá. Plusz fűszerek is kerültek bele: fahéj és reszelt gyömbér. Mandula helyett dió került bele, amit megpirítottam darálás előtt, így finomabb.
Nomeg a mákkrém, ami teljesen ad hoc jelleggel készült: öcsém barátnőjének mutattam a lidlis krémtúrót, észrevettem rajta, hogy nem sokáig bírja tovább a hűtőben felhasználás nélkül (mármint a túró, nem öcsém barátnője... bár őt nem is szoktuk a hűtőben tartani), és ez lett belőle.

Hozzávalók:

két csésze liszt - harmada lehet teljes kiőrlésű
egy csésze pirított, darált dió
1-1 tk szódabikarbóna és sütőpor
két és fél bögre finomra reszelt sütőtök (géppel reszeltem, különben nem is tudom, meddig tartott volna...)

Ezeket összekevertem egy tálban.

Egy másik tálban a nedves hozzávalókat:

két tojás
egy löttyintés vörösbor (talán egy deci???)
egy bögre olaj (legalábbis kb, nem mértem)
kétharmad börge nádcukor
kis darab gyömbér reszelve (kb egy centi)
kiskanálnyi őrölt fahéj
kevés só

Simára kevertem. A két tál tartalmát pedig össze. Lisztezett koszorú formába, a maradékot pedig muffinkapszlikba és -formába öntöttem. Előmelegített sütőben, közepes tűznél tűpróbáig sütöttem.

A mákos krémhez a maradék krémtúróhoz egy zacskó vaníliás cukrot, még ízlés szerint cukrot, pár csepp citromaromát (friss citromhéj híján...), és egy borításnyi mákot krémesre kevertem, a muffinok tetejére kentem, és kész.

A sütőtök ízét nem nagyon érezni, viszont finom puha tőle. Hmmmm.... :)

Almatorta fordítva

2008-09-11T09:50:00.000+02:00

Ezt a sütit még szintén nyár közepén sütöttem. Épp akkor, mikor Frici nagyon beteg volt - mintegy vigasztalásképp magunknak. Anyával meg is ettük ketten egy este alatt az egészet - tényleg magunk alatt voltunk. A süti finom volt nagyon, de sok vigaszt nem adott sajnos, főleg a másnapi folytatás miatt. :(

Node azt megjegyeztük, hogy ezt érdemes máskor is elkészíteni, úgyhogy nem szabad elfelejtenem, hogy csináltam. Annál is inkább, mert akkor a potyogó pár szem nyári almánkat kellett elhasználni, most pedig érik az újabb adag alma, és szintén vészesen hullik, kellenek az almás receptek (az öcsém már unja az almás pitét :) ). Persze nem emlékszem pontosan, mert az ugyan tuti, hogy KicsiVú receptjéből indultam ki, de van egy homályos emlékem, hogy állok a konyhában, kezemben a tésztás tál, és teszek bele valami mást, ami nincs a receptben... - de már sajnos fogalmam sincs, mi volt az. Úgyhogy itt most az eredeti tészta recept lesz. Sokat tuti nem változtattam rajta, arra azért emlékeznék. Vagy nem. Mindegy. :)
Ami ránézésre látszik: én megfordítottam a sütit, azaz amolyan tatin módra készült, csak azért ez nem az. De ehhez volt kedvem, és nagyon finom krémesre sült így az alma. Azért azt hozzátenném, hogy nem így képzeltem el, de a végeredményt kóstolva nem bántam. Csúnya lett, de finom. :)

Az almákat meghámoztam (hogy mennyit, az jó kérdés...), kockáztam. Egy lábosban cukrot karamellizáltam, átpirítottam rajta az almát, majd ez ment a tortaforma aljába.
Elkészítettem a tésztát: egy tojást fél bögre cukorral habosra kevertem, hozzáadtam egy pohár tejfölt, majd mikor ez is jó habosra keveredett már, akkor egy bögre réteslisztet, fél sütőport, csipet sót. Ez a tészta ment az alma tetejére, majd az egész előmelegített sütőbe, ahol 3-4-es fokozaton sült tűpróbáig.
Ó, igen, a tészta tetejét (ami aztán az alja lett) megszórtam fajéhas cukorral sütés előtt, csak úgy hirtelen. :)

Hozzávalók:
cukor a karamellizáláshoz
alma
egy pohár tejföl
egy fél bögre cukor
egy tojás
egy bögre rétesliszt
fél cs. sütőpor
csipet só
esetleg fahéjas cukor

Fügetorta

2008-09-10T12:45:00.000+02:00

Ezt a sütit még nyár közepén sütöttem.
Nekünk is van fügefánk, most már elég nagy, de arról anya csak nyersen engedi megenni a termést. Pedig idén már alig győztük, minden erre járónak adtunk, és még így is majdnem megromlott. :) De hát hosszú évek a bevésődése, hogy értékelni kell azt a pár szemet. Na de jövőre...
Érdekes egyébként, hogy sokan nagyon bizalmatlanok a fügével szemben, mintha valami hihetetlenül egzotikus és különös valami lenne, ami még az is lehet, hogy harap... és inkább meg se kóstolják. Úgy kell nekik, több marad nekünk. :)
Szerencsére a szomszédnak is van fügefája a telkén, azon viszont rengeteg terem, és két tállal is kaptunk. Kicsit túléretten, úgyhogy anyának egy szava sem lehetett, mikor kijelentettem, hogy akkor én most sütök belőle sütit.
Annál is jobb ötlet volt, mivel két középiskolai osztálytársnője jött hozzánk vendégségbe, és így legalább volt mivel megkínálni őket. :)

Most pedig, hogy közeleg a második adag füge beérésének az ideje, úgy gondolom, itt az ideje, hogy közzétegyem ezt a receptet, hátha másnak is jól jön. Nem mintha nem lehetne megtalálni bárhol az interneten, de mégis. És különben sem teljesen úgy csináltam. A fügetortára rákeresve tényleg mindenhol ebbe a receptbe botlottam, de most mondjuk akkor azt, hogy innen van, vagy innen. :)
Annyi különbséggel, hogy dió helyett kókuszreszeléket használtam, mert lusta voltam elmenni a hűtőig, a kókusz meg ott volt kéznyújtásnyira tőlem.

Először összesen kb 15 deka cukorból - fele barnacukor volt - karamellt csináltam egy fél deci vízzel, és a tortaforma aljába öntöttem. (Ezzel kapcsolatban ki kéne találni valamit, mert sütés után a karamellréteg legfinomabb része a formában maradt, a kivajazás ellenére is.)
Öt deka cukrot 8 deka vajjal habosra kevertem, majd hozzákevertem egy tojást és egy sárgáját is. Alaposan elkevertem 10 deka liszttel, egy marék kókuszreszelékkel és egy fél csomag sütőporral. Citromlevet tettem hozzá, mert citrom(héj) nem volt itthon.
A karamellrétegre vágott felükkel lefelé lepakoltam a fél fügéket, majd ráterítettem a tésztát.
Előmelegített sütőben 3-4-es fokozaton sütöttem tűpróbáig.
Tálaláskor az alja lesz a teteje. Biztos nagyon finom hozzá a tejszínhab vagy vanília fagyi, ha épp van.

Hozzávalók:
20 dkg cukor
fél deci víz
pár szem füge
10 deka liszt
egy marék kókusz (pontosabban nem tudom, rég volt, bocs...)
egy tojás + egy sárgája
8 dkg vaj
fél csomag sütőpor
reszelt citromhéj vagy egy kevés citromlé

Csak egy egyszerű rakott tészta - némi csavarral

2008-09-09T19:25:00.004+02:00

Eszem ágában nem volt ezt megírni, olyan egyszerű, de sikere van. Nagy sikere.
Öcsém egy nagyon fura alak, de asszem, erről már többször is írtam. Az blogom"étel" címkéje is hozzá kapcsolódik. Ha ugyanis anya megkérdezi, mit főzzön, a válasz csak annyi, "ételt". Persze ehhez a hangsúlyt is le kéne tudni írni, de azt nem lehet. Olyan kamaszosan pimasz, holott az öcsém már rég nem kamasz. :)
Természetesen igen ritka az, ha valamit megeszik, amit mi főzünk.
Ma pedig hazaesett, és kétszer is vett a tésztámból. Ráadásul megkérdezte: "Ennek mi a neve? " Ennél több dicséret nem kell, főleg ha hozzátesszük, hogy akár hetekig hozzánk sem szól. No mondjuk a kérdésre válaszolni nem tudtam. :)
Úgyhogy elmondható, hogy ettől az ételtől még a néma is újra beszél. :)))
Na jó, szerintem túlzás az egész, de én most nagyon boldog vagyok! Ez nem kis siker.

Amúgy tényleg igazán egyszerű: paradicsomszószos darált hús, beshamel, tegnapi maradék tészta. Olyan, mint amilyet máskor is szoktam csinálni.
Néhány újítást leszámítva.
A paradicsomszószhoz tettem egy kis csilipaprikát, két szál zellerzöldet, két szál borsikafüvet. Ezeket később kiszedtem. Plusz a titok: nagy csipet fahéj (és egy kicsi cukor is, mert savanyú volt a paradicsom). Ez tavaly ragadt rám, amikor muszakát készítettem, és tettem bele fahéjat. És akkor rájöttem, hogy az jó nagyon. :)
A beshamelt pedig egy rész tejjel, és egy másik rész kecskejoghurttal készítettem. A kecskejoghurtot a spárban vettem, és nagyon gyorsan el kellett használni, mert lejárt a szavatossága. Mondjuk én ettől annyira nem ijedek meg, ha nem penészes, és nincs rossz íze, akkor jó, de azért sietni kellett vele. Persze a neten nem találtam semmilyen receptet. A felét elhasználtam egy muffinhoz (az is finom lett, bár abban nem lehetett érezni a kecske ízt - mondjuk ott szerencsére :) ), a maradéknál pedig úgy gondoltam, a beshamelben jó helye lesz. Végül is máskor ha épp van, kecskesajtot teszek a rakott tésztába, és az isteni. Nos, ez is. :)
Egy darabka ezer éves sajt is volt, azt is beleolvasztottam a beshamelbe. Persze, a tetejére is jó lett volna sajt, de ez most ilyen maradékfelhasználós kaja volt.

No, mondtam, hogy nem egy nagy recept, de finom. Én is telezabáltam magam belőle, most meg nem tudom, hogy fogok futni... De el kell indulnom, mert tegnap is kihagytam.

Ja! Jövő héttől lesz még egy állásom, úgyhogy nem tudom, mi lesz így a bloggal. Egyelőre azt sem tudom, a két állást hogy egyeztetem össze, nemhogy még magánélet is. Majd lesz valahogy. Van pár recept talonban, csak az a baj, hogy mostanában egyre inkább úgy főzök-sütök, hogy mindent összeöntök, és lesz belőle valami jó, csak fél óra múlva már fogalmam sincs, mit és mennyit tettem bele. Nemhogy két hónappal később... Azért igyekszem. :)

Almás kalácsfonatocskák

2008-08-30T08:54:00.006+02:00

Mielőtt az eltűnésem alatt kapott díjakról írnék, illene legalább egy receptet is feltennem mert azért mégiscsak gasztroblog ez, nomeg hogy úgy tűnjön, van mire kapni díjakat.

Ezt a sütit Frici halála utáni hétvégén sütöttem, vígasztalásképpen. Villámgyorsan elfogyott, dél körül lett kész, este már egy darab sem volt, megettük hárman mindet. Na jó, egyet ettek vendégek.
Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, csak ő sárgabarackkal töltötte és nagyobb kalácsokat sütött. Nekünk meg almánk volt, a nyárialma fán pár darab termett csak, azok is kukacosak voltak, el kellett hát használni. Ezen kívül még egy tortát sütöttem belőle, majd azt is megírom, mert bár csúnya lett, de nagyon finom. Szóval voltak az almák, meg a vonzó kalács recept. És akkor hopp, összeraktam a kettőt, és ez lett. Csak kicsiben, mert ehhez volt kedvem, és kis egyszemélyes sütik lettek. Egész csinosak szerintem, így első próbálkozásra...

A kelttészta receptje ugyanaz, mint Eszternél. A töltelék pedig vékony almaszeletek, épphogy megszórva kevés barnacukorral és egy csepp fahéjjal.
A készítés egyszerű: a kelttésztából gombócokat formáltam, kinyújtottam, a közepére sorba rendeztem az almaszeleteket, kétoldalról bevagdostam a tésztát, középre hajtogattam, mintha fontam volna.
Fonás után kelt még egy kicsit, majd megkentem tojással, megszórtam barnacukorral és fahéjjal, és megsütöttem.

Oké, tudom, hogy ez nem túl pontos recept, de régen volt már. Asszem, így csináltam.

A kelttészta hozzávalói Eszter után:

1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só

Utolsó üveggolyó

2008-08-29T14:29:00.004+02:00

.

A gasztroblog szférán rég végigsöpört az üveggolyó láz, talán már el is felejtette mindenki. No, nem baj, azért én még tartozok ezzel a bejegyzéssel. MiniMálna gurította egyébként hozzám.

Szerencse, hogy már régen olvastam a többiekét, így nem befolyásol semmi. Különben meg nem hiszek abban, hogy pár szó bármi újat elárulna rólam. Legalábbis tuti nem többet, mint amit egyébként is ki lehet olvasni a blogból - már az is sok. Akkor lássuk, koncepció és tervek nélkül, az első (legalábbis első számomra elfogadható :) ) asszociációim:

a = apa

á = álom

b = boldogság

c = cica (Frici)

cs = csoda

d = Dikti, azaz Dorka, ex szobatárs

e = egér (=> cica, Frici)

é = élet

f = Frici

g = google :)

gy = gyerekek, gyurma = meló

h = horgolás

i = ibolya

í = írás

j = játék

k = könyv

l = lét

ly = heLYesírás :)

m = muflon (egy tábla szerint van itt az erdőben, de megkérdeztem Valakit, és nem is :))) )

n = nő

ny = nyár

o = okoskodás :) :$

ó = óceán

ö = öcsém

ő = őz - idejár enni a kertünkbe, de nem bánjuk, úgyis vacak a termés a csemegekukoricán :)

p = Pétráá, azaz Petra, ex szobatárs

r = róka, aki mindig elvitte a tyúkjainkat

s = só - hadilábon állok vele, általában kifelejtem

sz = szerelem :)

t = Te (akárki is vagy :) )

ty = tyúk - mindig elvitte a róka a tyúkjainkat, azóta is szeretnék; talán majd ha nyugdíjas leszek

u = udvar

ú = út

ü = üveggolyó :)

ű = űr

v = világ

z = zene

zs = zsákbamacska :)

Meglepően nehéz volt összeszedni ezt a pár szót. :)
A golyókat pedig most kigurítom a gasztroszférán túlra, Pétráámnak és Attilának.

A képen látható üveggolyó története egyébként számomra fontos. A koliban szemben lakó fiúktól kaptam egyszer, ha jól emlékszem, névnapomra (vagy szüli). Elmondhatatlanul örültem neki. Olyan jósgömbös. :) Imádom őket, az egyik azóta Csóron polgármester, rá büszke vagyok, de mindegyik nagyon hiányzik! De jó is volt kollégistának lenni...
(Többször kéne a múlt hétvégihez hasonló találkozást szervezni - na jó, nem feltétlenül kell mellé falunap... :) )

Tadamm - sokadik visszatérés :)

2008-08-28T20:24:00.003+02:00

Jól eltűntem.
Most meg jól visszajövök. Aztán ahogy ismerem magam, egyszercsak megint eltűnök, meg megint visszajövök... és így tovább, csoda tudja, meddig. :)

Igaza van T3vnek: ez egy gasztroEGOblog. Bevállalom. Különben is ez az, amiért mindig mérges vagyok magamra, mi a fenéért kell ennyi felesleges dolgot írni, épp elég lenne a recept, és kész. De erre úgysem vagyok képes. Akkor meg mindegy. Ventilláció, ahogy a mentálhigiénében mondanák. Kell is egy munka után már nagyon szociofóbiás pszichológusnak.
Nem magyarázom tovább.

Emellett újítások is várhatók, ha végre nem csak elméletben álmodozok, hanem meg is valósítom. Már írtam korábban, hogy kiadjuk a házunk alsó szintjét nyáron nyaralóknak. Az utazási iroda hollandjaiból viszont elegünk van (ezek nem is emberek, de komolyan... az még oké, hogy büdösek, dohányoznak, nem fürdenek, de amikor egy elvben mínusz egy hetes kisbabát (4 héttel született korábban, tehát igazából 3 hetes volt, mikor ideértek) hoznak el egy 20 éves autóval, az már mindennek a teteje... mi lett volna, ha valami baja van a babának???? aztán lehet, hogy csak maradiak vagyunk, és normális dolog egy ilyen csöppséget országokon át hurcolni...).
A lényeg, azt találtam ki, hogy a blogon jó helye lesz a "reklámnak" a lakáskiadáshoz. Majd megpróbálom nem zavaróan csinálni. Meg úgysem én vagyok az egyetlen ilyen, ott van Max is, aki szintén reklámot csinál a fagyizójának, és szerintem nagyon jól. Csak tudnám, mikor jutok el oda fagyizni...
Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, mindenesetre ha már leírtam, akkor motiváltabb vagyok a kivitelezésben is, mint ha csak dumálok és álmodozok.
Viszont ha ebbe belevágok, akkor tényleg csak úgy van értelme, ha rendesen csinálom a blogot. A következő egy év programját tekintve ez nem lesz egyszerű, de legfeljebb beveszem anyukámat társszerzőnek. Mostanában úgyis hozzám szokott kergülni... :)

A kép a múlt hétvégi csóri falunapon készült, Pétráával nagyon táncoltunk. Fergeteges buli volt. Gasztrovonatkozású hely a Csóri Csuka Csárda - amiről nem tudok mit mondani, mert nem mentünk be, de kívülről olyan csárda kinézete van, biztos a kaja is csárdás. A polgármester pedig a Csete, aki szemben lakott a koliban. Anyukája főzött nekünk ebédre töltött káposztát bográcsban (asszem azt), ami finom volt, csak nagyon sós. Meg másnap reggelire bundáskenyeret, amit ebédre ettünk meg, és ebédre rántott húst, amit bizonyos félreértések miatt nem ettünk meg, és így éhesen távoztunk.
Ezeket csak a gasztroblogság miatt írtam le, mégis legyen valami kaja vonatkozása ennek a posztnak. :)))

Remélem, senki nem olvasta végig ezt a sok bolondságot.
Nekiállok az elmaradásoknak.

Frici cicám

2008-07-16T19:04:00.004+02:00

.
Nagyon beteg. :,(
14 éves, életem több, mint felét együtt töltöttük. Tegnap nagyon rosszul lett.
Múlt héten szakítottam a MöCikével, múlt kedden meghalt az aranyhalam, a képen látható másik sincs túl jól, és most még az egyetlen cicám is...
Most egy kicsit sok. Köszönöm az üveggolyós játékba hívást Zsuzsitól és miniMálnától, de nem hiszem, hogy most lesz erőm hozzá.
És tudom, hogy egy blogbejegyzés nem gyógyítja meg Frigyest, de hátha. Talán csak hit kérdése. Ha nem lesz jobban, akkor holnap megyünk a doktornénihez vele, és nem vitamin injekciót fog kapni, mint tegnap...
Csak azt nem tudom, én hogyan élem túl. Tudom, másoknak esetleg vicces, hogy egy macska miatt bőgök úgy, hogy nem látom a billentyűzetet, de Ő soha nem volt csupán egy macska, Ő a FRICI.

Reggeli gyümölcssaláta

2008-07-13T08:25:00.004+02:00

Itthon vagyok, ahogy látszik. Pedig hétvége van, és ilyenkor Pécsen szoktam lenni.
Igen, szakítottam MöCikémmel. :(
Ez most nagyon rossz, de sajnos nem bírtam az állandó utazgatást, hogy ott sem tudtam pihenni, mert mindent nekem kellett csinálni. Ráadásul sok jövője sem volt a kapcsolatunknak, mert ő nem költözött volna ide, én nem költöztem volna oda, plusz ősztől képzésekre fogok járni, minden hónapban legalább egy hétvégre elmegy majd ilyesmire - igaz ezeknek csak egy része lesz Budapesten, a másik része meg Pécsen, de így is folyton nyafogott, hogy miért nem ott vagyok. A szívem szakad meg, de jobb lesz ez így. Nekem legalábbis, de itt az ideje, hogy magammal is törődjek, már 47 kiló is alig vagyok. Annak meg semmi értelme, hogy kikészítem magamat.
Tudom, feladhattam volna a munkámat is, de amióta az eszemet tudom, ilyen munkahelyről álmodok, és a pécsi helyzetet ismerve, ott ha épp van is állás, akkor is azért, mert annyira elviselhetetlen a légkör, hogy inkább otthagyják...

Ennek a döntésemnek a blogra nézve komoly következményei lesznek, mert bár eddig is ritkán írtam, most még ritkábban fogok. Itt ugyanis a konyha Anya felségterülete, ő pedig nem igazán szereti a kísérletezést és különben is megvan a véleménye a főző-mániámról.
De majd alakul. ;)
Egyszer úgyis kisüt a Nap, ahogy Pétráám mondaná. :)

Azért írok a gyümölcssalátáról is, lévén ez egy gasztroblog, vagy mi.
A dinnyén kívül minden gyümölcs a mi kertünkből van. Ribizli - piros és fehér, pár szem málna - az utolsók, őszibarack, nyári alma - eléggé savanyú még. Joghurttal öntöttem le. Jobb lett volna natúr joghurt egy kis mézzel, de csak gyümölcsös volt itthon.
Na pl ez is hátrány lesz, hogy itthon Anya vásárol be, nem is olyan nagy a választék, és mint Pécsen. De legalább majd én is besegítek a bevásárlásban, és akkor lesz itthon natúr joghurt. Esetleg készíthetek joghurtot igazi tejből - már csak azt kell kiderítenem, lehet-e egyáltalán kapni itt a környéken házi tejet. MöCike ugyanis a házi tejtől teljesen elzárkózott, hiába vehettem volna a csarnokban...
Szóval lesznek előnyök és hátrányok, és most jó is és rossz is egyszerre... Bár egyelőre inkább rossz.

Horgolt babatakaró

2008-07-12T12:08:00.006+02:00

Reni barátnőm babát vár, aki nemsokára meg is születik. Neki készült ez a takaró.
Sokáig nem lehetett tudni, kisfiú vagy kislány lesz, így olyan színt választottam, ami mindkét nemhez illik. Mikor megtudtam, hogy kislány lesz, akkor fejeztem be rózsaszín csipke díszítéssel.
Reniéknek nagyon tetszik, remélem, majd a baba is szeretni fogja.

A mintákat a netről szedtem.
A csipke minta innen van, a négyzet pedig innen.
Egy darabig eltartott, mire elkészült, de mindig vártam, hogy horgolhassak, mert az volt a pihenés. Plusz így a buszozás sem volt olyan unalmas. :)

Túrós - meggyes fonott kalács

2008-06-23T22:23:00.003+02:00

Pár hete sütöttem, de csak piszkozatban volt fent a kép eddig a bloggeren. Meg nem is lett tökéletes - lehetne szebb is akár, de most írhatnékom van, szóval posztolom.

Az alap tészta t3vtől származik. Készítettem már simán buktának is, de ha már oda volt írva, hogy kalácstészta, akkor miért ne?! Úgysem csináltam még kalácsot, és kíváncsi voltam, hogy sikerül. Ráadásul mikor buktának készült, rengeteget szenvedtem a formázással, sehogy sem akartak egyformára sikerülni, a töltelék is mindig kifolyt. Gondoltam, egyszerűsítek. :) Lehet, hogy vicces, de a fonás tényleg sokkal jobban megy, úgy tűnik. :)

Nem emlékszem pontosan, hogy készült. Az tuti, hogy a tészta teljesen a t3v féle recept alapján - azaz dehogy, mert egyharmad teljes kiőrlésű liszt van benne, mostanában mindent úgy sütök.
Tölteléknek túrókrém hasraütés szerűen - szóval fogalmam sincs így utólag, és megszórtam meggyel.

A tésztát 6 gombócra osztottam és két kalácsot csináltam belőle. Minden gombócot téglalappá nyújtottam, megtöltöttem, összetekertem, és három rudat összefontam. Formában sütöttem forró sütőben, míg megsült.

Tudom, a recept része semmit sem ér, így, hogy nem emlékszek, hogy készült. Csak mint mondtam, írhatnékom van.
Főleg, mert épp Budapesten vagyok, tanfolyamra jöttem fel, és rendkívül zavar, hogy közben szintén itt vízihoki verseny is van, és én nem vagyok ott. És hiányoznak nagyon! De már edzésen is ezer éve voltam, mert még mindig rettegek a sérülésektől (esetleg a tanfolyamon tanult technikával kikopogtathatnám...), meg egyebek. Olyan nagyon furcsán érzem magam, no.
Hihi, ezt rajtam kívül senki sem érti, gondolom. De hát miért tart az ember blogot, ha nem használhatja feszültségkezelésre?!
Uff. :)))

Sült hal

2008-06-23T22:21:00.004+02:00

.
A tökös hal után most megírom, hogy egyébként hogy szoktam elkészíteni a mélyhűtőből az előkészített halacskát. Nagyon egyszerű és nagyon finom.

Fogom a halat, előző este kiveszem, másnapra szépen kiolvad. E
gy tálat kikenek olívaolajjal. A halacskákat sózom, borsozom, a tálba teszem. Fokhagymaszeleteket teszek az irdalásokba meg a halra - amennyit gondolok. Meglocsolom citromlével és fehérborral. Először alufólia alatt, majd anélkül sütöm.
Nagyon finom a szaftja is. :)

A képen épp sült zöldségek vannak köretként: krumpli, lilahagyma, cukkíni és padlizsán. Ezeket feldaraboltam, egy tálban összekevertem őket sóval és borssal (ez nálam mindig frissen őrölt vegyes bors!), tepsire borítottam és megsütöttem.
Meg paradicsom.

Sok mindennel fel lehetne dobni (zöldfűszerek pl.), de így minimálban is nagyon finom.

Hallal töltött tök és cukkíni

2008-06-23T16:48:00.006+02:00

.MöCikém halimádó és a nagyszülei jóvoltából van egy csomó fagyasztott hal a mélyhűtőben. Azt hiszem, ponty, szeletekre vágva, beirdalva. Meg szoktam sütni (majd azt is felteszem, hogyan), csak MöCi nem szeret bajlódni a szálkával. Mindig azt mondja, halevés után éhes lesz, annyi energiát felemészt közben a szálkátlanítás.
Ezért nagyon megörültem, mikor megláttam Loriennél a tökös halat. Gondoltam, nekünk is kell ilyen, és most végre el is készült. Sikert aratott, MöCike úgy beebédelt belőle (meg hideg meggylevesből), hogy most el is szundított. :)

Elkészíteni elég bonyolult, főleg a halfilézés miatt. Filézőkésünk persze nincs, a csontokat pedig kidobtam, mert ez már felolvasztott hal volt, és nem csináltam így hirtelen hal alaplevet (meg különben sem tudom, mire használnám), lefagyasztani így meg már nem tudtam.
Míg halat filéztem, aprítottam, feltettem barnarizst főni.
A töltelékbe barnarizs, a finomra aprított halhús, fél hatalmas fej lilahagyma, egy csokor finomra vágott kapor, egy tojás, só, bors került.
Egy másik lábosban olajon üvegesre pirítottam a lilahagyma másik felét, rádobtam négy meghámozott, kockázott paradicsomot és fél doboz paradicsompürét (lehetett volna több is). Sóztam, borsoztam, két gerezd fokhagymát aprítottam bele, pár ágacska citromillatú kakukkfű levelét tettem hozzá, és pár levél aprított bazsalikomot. Sűrűre főztem.
A cukkíni (a Mamiék első cukkínije a kertből) és a tök közepét kivájtam és beletöltöttem a tölteléket. A paradicsomszószból ment az edény aljára sok, majd rá a töltött tökfélék, a tetejére megint paradicsom. Kevés töltelék megmaradt, azt gombócoltam, és a paradicsomszószba ejtettem.
Így sült 200 fokon míg jónak láttam (kb fél óra lehetett?).

Miután a halcsontokat kidobtam, és sajnáltam is őket rendesen, a kivájt tökrészekkel nem volt szívem ugyanezt tenni. Megeszem én magában nyersen is, de azért gondoltam, gyorsan összedobok egy villám tökfőzeléket. Lereszeltem, üveges hagymára dobtam egy csokor aprított petrezselyemmel, pároltam (só, bors). Egy doboz tejfőlbe egy kanál keményítővel behabartam, balzsamecetet öntöttem hozzá. Isteni illata volt. Úgy gondoltam, összeturmixolom, hidegen finom leves lesz. Szóval holnap lesz mit vinnem enni a melóba. :)

Málnás tiramisu

2008-06-21T21:48:00.005+02:00

.Messze nem autentikus, viszont ezerszer finomabb, mint az igazi tiramisu. Én ugyanis nem szeretem a kávét. A málnát viszont nagyon is!

Ma MöCi nagyszülei voltak nálunk, hoztak gyümölcsöt, zöldséget, függönykarnist, ilyesmit. A vendégfogadásra pedig készülni kellett. Nem sok ötletem volt előre, mit is készítsek, de végül mindenki degeszre ette magát, én pedig tényleg elégedett vagyok (ez magamhoz képest csoda).
Csináltam zöldséglevest májgombóccal, fokhagymás-citromillatú kakukkfüves sült csirkecombot petrezselymes krumplival és paradicsom salátával, desszertnek pedig ezt a málnás édességet.
Nagyon izgultam, mert mindent hasraütésszerűen készítettem, és aggódtam, hogy ilyennek kell-e lennie. De ha a Mami azt mondja, finom, akkor az is. :) A levesemből kétszer is vett, pedig nem is úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna. A csirkecombnál meg mindig aggódok, hogy a fűszerezés jó-e, általában vagy túl sós, vagy sótlan a húsom - most pont jó lett, és finom omlós is, a bőre meg ropogós. Hmmm... MöCi épp azt vacsorázza, pedig nem is szereti a húst. :)

A málnás története ott kezdődik, hogy rengeteg málnát szedtünk anyával otthon még csütörtökön, és abból hoztam magammal. Így a gyümölcs adott volt. Bevásárláskor akadt a kezembe a lidlis kilós krémtúró, aztán jött a babapiskóta is. Itthon utánanéztem, és több receptet is találtam, párat megnyitottam, és aztán mentem a magam feje után.

A kilós krémtúró harmadát habosra kevertem egy doboz tejszínhabbal, egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és úgy két kanál nádcukorral. Egy fél literes bögre feléig málnát öntöttem és összeturmixoltam botmixerrel. Egy kanál nádcukorral édesítettem, és egy vagy fél deci mogyoró likőrt öntöttem hozzá (gondoltam, valami alkoholos kell bele :) ez van itthon ezer éve a hűtőben, valami házibuliból maradt - magában borzasztó, de a málnához valahogy illik).
A málnás keverékbe babapiskótákat forgattam, tálba tettem. Egy sor málnás piskóta, rá vaníliás krém, megint málnás piskóta, megint krém, tetejére díszítés. Másnapig a hűtőben ült és összeérett.

Nem ért meg hosszú életet, ebéd után már csak egy kevés maradt, azt is egyből befaltuk, miután kettesben maradtunk.
Mostanra újabb adag van a hűtőben, de a málna mellett meggy és ribizli is van benne. De arról majd holnap...
Szerencsére nagyon egyszerű és gyors édesség, azt hiszem, mostanában egy darabig ilyet kell gyártanom a MöCikének. :) Meg a múltkori kekszet is minden nap meg kell sütnöm - de az legalább jót tesz az emésztésnek. :)

Tápióka puding

2008-06-16T15:10:00.004+02:00

Reggel bementem a városba, mert errefelé nem lehet kapni meggyet se meg cseresznyét se. Pontosabban van meggy a tecsóban 800Ft/kilóért, de nem hülyültem meg teljesen. Eleve nem szeretek pénzt kiadni gyümölcsökért, mert annak az a rendje, hogy az ember kiszalad a kertbe, és szed. De ha nincs kert, akkor sem veszek egy vagyonért egy kilót. Én pedig már megőrültem egy jó hideg meggylevesért, szóval muszáj volt. :)
És ha már arrafelé jártam, akkor bementem a Herbaházba is zabpelyhet, barnacukrot, ilyesmit venni, és persze megint eszember jutott a tápióka puding, amit Grenadine-nál, Cookingstar-nál és Ízbolygónál is olvastam. És akármennyire mínuszban vagyok már, nem tudtam ellenállni.

Ahogy hazaértem, az volt az első, hogy beáztattam egy bögre tejbe egy bögre tápiókagyöngyöt. Kicsivel több, mint egy óra múlva feltettem főni még három bögre tejjel. Gondoltam, közben mást is csinálhatok majd, de tényleg kavargatni kell, különben odaég (izé, nekem át is kellett öntenem időközben egy másik edénybe, mert nagyon hamar lekozmált :S ). Hozzátettem egy korábban már kikapargatott vanília rudat is, meg olyan 3-4 kanál frissen vásárolt barnacukrot (a világosabb barna fajtából).
És kavargattam.
És kavargattam. És kavargattam.
És még mindig kavargattam.
Kb. egy órán keresztül csak kavargattam és aggódtam, hogy lesz így ebéd, mire MöCi hazaér.
Szerencsére a meggylevest megcsináltam az áztatási idő alatt, annak csak hűlnie kell.
Aztán mikor kész lett, villámgyorsan csináltam paprikás krumplit is.

Aztán nem tudtam ellenállni a tápióka pudingnak, és míg várom a MöCöt, kiültem a teraszra cseresznyével meg pudinggal.
És most várok. És várok. És várok. MöCö úgy látszik, hasonlít a tápióka pudingra, csak nincsenek benne átlátszó gömböcskék. Már itthon kéne lenni...

Most őrlődőm, hogy a maradék pudingot vagy a takarítást válasszam, míg hazaér...

Csokis-fahéjas zabpelyhes keksz

2008-06-15T10:14:00.006+02:00

Még hetekkel ezelőtt ajánlotta Pétráám ezt a sütit, és elküldte a linkjét. Ami azóta is meg van nyitva és már rettentően zavart, muszáj volt tehát megsütnöm a sütit és ezzel megörökítenem a linket, hogy becsukhassam. Ráadásul Pétráá nagyon dicsérte a sütit, én meg már nagyon rég sütöttem kekszet, ideje volt.
Tényleg nagyon finom, és ráadásul viszonylag egészséges (ha a cukor nem lenne benne - de az meg barna ;) ).

Nagyon egyszerű elkészíteni: 15 deka vajat mikróban kicsit megpuhítok, hozzáadok 10 deka barnacukrot. Addig keverem robotgéppel, míg ki nem fehéredik, akkor hozzáadok egy tojást és tovább keverem, míg habos lesz. Egy másik kis tálkában összekeverek 15 deka zabpelyhet, 10 deka teljes kiőrlésű tönköly lisztet, egy kiskanál szódabikarbónát, csipet sót, egy kanál fahéjat. A kis tálka tartalmát hozzáborítom a vajashoz és jól elkeverem, majd hozzáadok még egy tábla 70%-os csokit is apróra vágva. Sütőpapíros tepsibe kézzel diónyi gombócokat formálok és 175 fokos sütőben megsütöm.
Mikor megsült, még kicsit puha, úgyhogy tálcára tettem hűlni és keményedni.
Gondolom, csokin kívül bármi mást is lehet hozzá tenni.

Hozzávalók:
15 deka puha vaj
10 deka barnacukor
1 tojás
15 deka zabpehely
10 deka teljes kiőrlésű liszt
egy (kis vagy nagy :) ) kanál fahéj
egy kiskanál szódabikarbóna
csipet só

Pétráám küldött egy másik zabpelyhes sütit is korábban emailben. Nagyon egyszerű az is. MÉg egyszerűbb, mikor az első emailt olvastam:
Svéd zabpelyhes keksz:
1 pohár zabpehely

És itt véletlenül elküldte, befejezés nélkül. Ennél egyszerűbb süti nem létezik. :)))
Az igazi recept majndem ugyanaz, mint amit most leírtam, csak van benne darált dió, és csak egy kanál liszt. De ez sokkal finomabb. ;)

Szülinapi túrótorta

2008-06-07T15:36:00.004+02:00

Tegnap volt MöCinek a szülinapja, az ő kívánsága volt a túrótorta.
Keresgéltem a recepteket a neten, és rátaláltam Rossa melánál erre a tortára, amihez már akkor kommenteltem, hogy nagyon tetszik. :) Így igazán itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.

Reggel el is mentem bevásárolni, persze eper már nem volt se a zöldségesnél, se a lidliben - messzebb pedig nem akartam menni. Így lett abból, ami volt: cseresznye és szilva. Egyéb tekintetben is változtattam némileg a recepten, de nem jelentős.
Ami a legjobb benne, hogy a krémben cukor helyett fehércsoki van - isteni!!! :) Köszi, Rossamela!

Sütöttem 6 tojásból piskótát, mint a korábbi tortámnál.
Míg sült és hűlt, megcsináltam a krémet. Egy tábla (200 dkg) fehércsokit feltettem a gőz fölé olvadni. Két deci tejszínt habbá vertem. 25 dkg mascarponét, 25 dkg túrót és 25 dkg lidlis krémes túrót habosra kevertem, míg olvadt a csoki. A megolvadt csokiba tettem egy kevés kandírozott narancshéjat, mert nagyon szeretem a kettőt együtt, és aztán az egészet hozzákevertem a túrós krémhez, aztán meg a tejszínt is, meg egy csomag zselatin fixet (nem volt kedvem rendes zselatinnal vacakolni).
A kihűlt tortát három szeletre vágtam, megtöltöttem a krémmel meg gyümölccsel, díszítettem.

Most pedig talán végre elindulunk céges juniálisra. Ez már csak azért is jó lenne, hogy minél előbb hazaérjünk és megkóstolhassuk a tortát. A krém alapján nagyon ígéretes. :)

MöCikém egyébként hajnali 6.50-kor felébresztett álmomból (merthogy buliba ment este természetesen), hogy a vásárcsarnokban vannak reggelizni és hozzon-e nekem haza nyelvet, esetleg kolbászt vagy halat. Mondtam, a nyelv jó lesz. Erre reggel kijövök, van itthon másfél kiló nyelv, egy rántott és egy natúr sült hekk, egy kiló sültkrumpli, egy fél kiló kovászos uborka, pár rántott karfiol - asszem, ennyi. Az a bolond részegen jól bevásárolt, nem is mondom el, mennyit költött (nem akarta elárulni, de váletlenül megtudtam; egyébként a hangján nem lehetett hallani, hogy ennyit ivott). De hogy az a nyelv mennyire borzasztó?! :S Valami fura pácban van, ecetes meg paprikás. Gyerekkoromban ettem mindig nyelvet disznóvágásokkor, amit csak simán megfőztünk a többi kövesztett dologgal, és egy kevés sóval ettük. Azaz csak én, másnak nem igazán maradt. :) Olyanra számítottam, de úgy látszik, máshol más a szokás az elkészítésénél. Még szerencse, hogy MöCö megeszi. Elhozta az összeset, ami volt. :)))

Pay it forward! - gyorsan-gyorsan én is

2008-06-06T23:24:00.004+02:00

Mielőtt késő lenne, és nálam már senki nem jelentkezne, mert mindenki talált játszótársat magának, villámsebességgel megírom ezt a posztot.
Zsu-nál csatlakoztam a játékhoz, és nagyon-nagyon izgalmas ez az egész. :)
Innentől kezdve nálam is lehet jelentkezni három ajándékért. (És pillanatnyilag még Zsunál is kettőért, ha itt valaki lemaradna.)

A játékszabályok:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

És most alszok, remélem, mire felkelek, már lesz is jelentkező. Vagy estig. Vagy legalább valamikor egyszercsak. :)
(Ennek érdekében tényleg jó lesz hozzátenni: nem csak gasztrobloggereknek. ;) Ahogy végignéztem, közülünk már mindenki beszállt, a végén még tényleg nem lesz jelentkező...)

Bodzaszörp

2008-06-01T10:08:00.000+02:00

Még múlt szombaton kezdtem, tegnap kellett leszűrni. Gondolom, anya megcsinálta, mert én ugye eljöttem Pécsre. A képen már öt napja áznak a fazékban.

A bodzaszörphöz először is kell szedni 40 nagy tányér bodzát, ez egy szatyornyi kb. Olyan virágokat jó beletenni, amik egészségesek, azaz nem tetvesek, már kinyíltak de még nem elnyíltak, valamint tiszta helyen nőnek, azaz nem út mellett.
A legjobb tehát kirándulni egyet az erdőbe. Ha az embernek szerencséje van, akkor még igazi erdei szamócát is talál - utánozhatatlan illata van, az eper fényévekre van tőle. :) A mi környékünkön nem nagyon szokott lenni szamóca, mert általában nagyon kevés az eső. Idén szerencsénk volt. Mikor még egész pici voltam és otthon a kertben még nem voltak gyümölcsök és anyáék nem volt pénzük gyümölcsöt venni, tavasszal anya kivitt minket az erdőbe és szamócát tömködött a szánkba. Tisztán emlékszem, pedig tényleg kicsi voltam. (két-három éves) :) Olyanok lehettünk az öcsémmel, mint a kismadarak, csak tátottuk a szánkat. :)

No, ha az ember megvan a virággyűjtéssel, akkor otthon egy nagy fazékban 4 kiló cukrot 4 liter vízzel és 10 deka borkősavval (gyógyszertárban lehet venni) sziruppá főz és megvárja, míg langyosra hűl. Míg hűl, le kell öblíteni picit a virágokat, csak annyira, hogy ne maradjanak benne bogarak. A langyos szirupba mehetnek a virágok, két citrom felkarikázva és még ét citrom leve. Aztán egy hétig minden nap megkeverni, ha épp arra jár valaki.
Egy hét elteltével lehet leszűrni és tiszta üvegekbe tölteni. Két évig biztosan eláll, nekünk ennyi mennyiségből egy év után egy-két üveg szokott maradni, de van, mikor egy nyáron mind elfogy.

MöCi képei a gyűjtésről. Az ő feladata a kísérgetés volt. Aztán az evés. És majd az ivás. :)
Valamint a kullancstalanítás. Sajnos, nagyon sok idén a kullancs, egyikőnk sem úszta meg ezt a kirándulást sem. De ráadásul a kertünk is tele van olyan nagyon apró fajta kullanccsal - így még egy eperszedés is rizikós. Nem tudja valaki, hogyan lehet elűzni a kertből a kullancsokat??? Tényleg rengeteg van, egy fél óra a kertben és legalább három mászik a lábamon. :S

Némi kritika

2008-05-31T19:46:00.004+02:00

Sosem gondoltam volna, hogy majd kritikát írok, olyannyira távol áll tőlem minden negativizmus. Most mégis fel vagyok háborodva - és őszintén szólva lelkiismeretfurdalásom is van amiatt, ami történt - pedig aligha kéne.
Anya diplomaosztóján voltunk Kaposváron, kint az egyetemen. 11 után lett vége valamivel, nekem délben indult a buszom Pécsre, anyának 20 perccel később haza. Taxival mentünk a buszpályaudvarra, olyan fél körül értünk oda. Miután egész nap nem ettünk és ittunk semmit (az egyetemen az automata nem vette be a pénzt, így még egy ásványvizet sem tudtunk venni és reggel háromnegyed hétkor indultunk el), szerettünk volna gyorsan enni egy fagyit vagy legalább inni egy kávét újabb két óra buszozás előtt. Már régóta kinéztem a kávézót a buszpályaudvar mellett, egy lépcsőn kell felmászni oda és rálátni az állomásra. (Kupola kávézó, ha jól emlékszem) Alatta egy CBA van. Gondoltuk, akkor beülünk egy kávéra esetleg fagyira, épp lesz időnk elfogyasztani, míg jön a busz.
Néztem az időt, 11.35-kor értünk oda. A nagy teraszon egyetlen nagydarab férfi ült egy asztalnál (gondolom, a főnök, de nem biztos, mindenesetre nagyon otthon érezte magát, hangosan telefonált talán olaszul). A bejárat mellett egy félig kicsomagolt fagyis pult. Gondoltuk, jó helyen vagyunk.
Kicsit bizonytalanabbul mentünk a terasz közepére, mert nem köszönt nekünk senki. Egy srác mosott fel éppen bent, és ugyan ránk nézett, de nem zavartuk nagyon. Pár perc múlva jött egy fiatal pincérnő - akkor mi már eléggé zavarban voltunk a várakozás miatt. Megkérdezte, mit kérünk (se itallap se semmi). Anya bátortalanul mondta, hogy fagyiznánk, ha van. Mondta, hogy nincs fagyi, de esetleg van csoki meg vanília, tud készíteni banán szplitet vagy jeges kávét. A jeges kávé mellett döntöttünk. Ekkor volt 11. 38.
A pincérnő bement, mi várakoztunk. Megbeszéltük, hogy pont elég az idő a jegeskávézásra, ha nekem esetleg korábban jön a buszom, akkor anya ottmarad, nyugodtan megissza az övét, hiszen ráér. (Ha 45-re hozta volna, 10 perc alatt megeszem, a busznál vagyok 2 perc alatt - tökéletes.)
Közben észrevettük, hogy a pincérnő nekiéállt telefonálni, aztán beszélgetett még a bent takarító sráccal, majd megivott egy üdítőt. Közben az idő csak telt. Lehet, hogy csinálta a rendelésünket is, de ezt nem láttuk. Próbáltam anyát türtőztetni, hogy ráérünk, gyorsan leérek a buszhoz, nem lesz gond - de ahogy befelé néztünk, egyáltalán semmi jelét nem vettük, hogy készül a kávénk. 48-kor láttam beállni a buszomat a helyére, és akkor Anyával fogtuk magunkat, és felálltunk. Anya elindult kifelé, én még beszóltam a kávézóba a lánynak, hogy bocsánat, de ennyit nem tudunk várni. Elég értetlenül nézett, mondott is valamit, mellette állt a srác is. Én nagyon sajnálom őket, de úgy gondolom, 10 perc alatt simán kihozhatta volna a jegeskávénkat. Nem kellett volna helyette telefonálni, és talán fontosabb, hogy a vendéget kiszolgálják, mint hogy ők üdítőzzenek. Tudom milyen, egy nyarat én is végigdolgoztam pult mögött, de ha meghaltam is éhen vagy szomjan, amíg a rendelés kész nem volt, addig másra nem is gondoltam.
Most mondjam én is azt, hogy ezért tart itt ez az ország?! Eléggé utálom ezt a frázist, de talán tényleg így van. Mi igen ritkán engedjük meg magunknak, hogy beüljünk valahová, mert nekünk ez drága. Anya diplomaosztója alkalmából kivételt tettünk - és ilyen semmibe vevéssel találkoztunk. Sajnálom a felszolgáló lányt, én érzem magam kellemetlenül - de úgy gondolom, a vendéglátó helyek azért vannak, hogy a vendég kényelmét szolgálják. És ha már a buszpályaudvar mellett vannak, akkor fel lehetnének készülve arra, hogy vannak, akik a kényelmes várakozás lehetőségét kihasználva beülnek hozzájuk. Ilyenkor azonban fontos az idő - még akkor is, ha egyébként a kávézás egy nyugis dolog. Nagyon jó kis hely lehetne, kellemes bútorokkal, napernyővel. Épp olyan hely, ahol az ember szívesen vár a buszra. Várna...

Szóval otthagytuk őket, beszaladtunk az alattuk lévő CBA-ba, gyorsan vettünk egy ásványvizet,(anyának), egy joghurtitalt (nekem), egy kiló kenyeret (ha már ott voltunk - otthonra az öcsémnek), és két jégkrémet. És csodák csodája, volt még arra is időnk, hogy a jégkrémet a buszig megegyük.

De ez az egész azért nagyon bosszantó. És még annál is szomorúbb. És a legrosszabb, hogy tényleg nagyon kellemetlenül érzem magam - még akkor is, ha tudom, hogy nem én vagyok a hibás. Nem hinném, hogy egy jegeskávé elkészítése negyed órába telhet, főleg hogy rajtunk kívül nem volt más vendég.
Bocs a kritikáért, de egy szép napot tett majdnem tönkre - sőt tényleg, azóta is rosszul érzem magam.

Rózsaszörp

2008-05-29T22:13:00.004+02:00

Anánál olvastam tavaly a rózsaszörpről és azóta álmodoztam róla. No meg győzködtem magam, hogy a mi futórózsáinkból is jó lesz. Hiszen az illata számít, az meg hatalmas és finom - csaknem lesz belőle rossz a szörp. Persze túl bátor nem voltam, csak fél adagot mertem készíteni - de így utólag tudom, csinálhattam volna egészet is, mert jó lett. Bár legközelebb több citromhéjat teszek hozzá.

Fél adaghoz 15 deka szirmot gyűjtöttem. Vegyesen pirosat és rózsaszínt, mert a rózsaszínnek volt jobb illata, de ugye a pirosnak meg a színe kell. Tényleg nagyon sok 15 deka szirom!
Egy liter vízzel feltettem főni a megmosott szirmokat és lassú tűzön kifehéredésig főztem. Utána átszűrtem. Pont négy bögrényi lett (azaz egy liter :) ), úgyhogy két bögre cukrot adtam hozzá Ana utasításainak megfelelően és egy fél citrom vékonyan levágott héját. Így főztem, míg elolvadt a cukor, majd kivettem a citromhéjakat és szaliciles vízzel kiöblített üvegekbe töltöttem. Három ilyen theodorás üvegnyi lett, meg még kb egy deci.
Utána száraz dunsztba tettem és megvártam, míg kihűlt.

MöCikém szerint virágoskert íze van. :)

Egy méhcsalád a körtefánkon

2008-05-29T21:02:00.005+02:00

Tegnap munkából hazaérve az eper és anya felé vettem az irányt, mikor a körtefa mellett nagy döngicsélésre figyeltem fel. Hopp, egy kupac méh! :)
Állítólag az öcsém vette észre és mondta anyának: "Egy csomó méh van a körtefán. De ne ijedj meg!" - ezzel kb. rekordot döntött az egy nap kimondott szavak számában. (Na jó, mostanában egész közlékeny, megtudtuk azt is, hogy leállamvizsgázott. Vagy valami ilyesmi.)
Tegnap este lefekvés után nyitva volt a tetőablakom, behallatszott hozzám a döngicsélés, arra aludtam el. Ma már nem lesz ilyen altatóm.

Anya munkatársa a Bá (Laci bá, csak anya által rövidítve) méhészkedik, úgyhogy nem volt kérdés, mi lesz a dönögőkkel. Még tegnap megígérte, hogy ma reggel megnézi őket. Szerencse, hogy korábban mentem dolgozni, így "a la natúr", doboz nélkül is le tudtam fotózni őket.
Fél óra múlva már ott volt a csapda: egy méhkaptár, benne léppel.
Mint megtudtam, a méhek tavasszal kirajzanak és megfelelő lakhelyet keresnek maguknak. Vannak felderítők, akik körülnéznek a környéken és kitalálják, hova menjenek. A sok méh pedig mindig oda megy, ahol a királynő van - a feromonok után.
A mi körtefánk csak ideiglenes szállás lett volna, mert nem nyújt elegendő védelmet. Pár napon belül találtak volna valamit, mondjuk egy kéményt vagy hasonlót, ahova beköltözhettek volna. Persze, sok esélyük nincs a túlélésre így magukban - télen nagy valószínűséggel elpusztultak volna. Szükségük van az emberre, kaptárakra és téli táplálékra. Most jó helyre kerülnek. :)

Ma estére beköltöztek a lépes kaptárba - úgy látszik, tetszett nekik. Itt persze nem maradhatnak, a Bá elvitte őket a méheihez.
Nappal aktívak, sok kirepül mézet gyűjteni, a felderítők helyet keresnek stb., szóval meg kellett várni, hogy kicsit hűljön az idő és a legtöbb bemenjen a kaptárba. Sajnos már nincs túl hideg, és nem várhattunk a végtelenségig, mert még az új helyükre is kell vinni ma őket, úgyhogy így lettek leszedve. Szóval Bá felmászott a fára, leoldozta a kaptárt és leadta nekünk. Anya szegény elég szerencsétlenül fogta meg a feje felett, és belement a hajába egy méhecske. Megcsípte. Aztán meg belegabalyodott a hajába és én sem tudtam kiszedni. Főleg mert anya azt sem tudta kinyögni, hogy már megcsípte-e vagy még nem, én meg féltem. Úgyhogy mit volt mit tenni, anya fején papuccsal leütöttem a méhecskét. Utána szegény anya eléggé elcsendesedett... (Nem, őt nem ütöttem le, csak fájt neki. Nem az ütés, a csípés.) Igazából elég mókás volt, de azért nagyon sajnálom, mert tényleg fájt neki nagyon. Jobban, mint ha a karján csípte volna meg. - legalábbis ez volt a szubjektív tapasztalata. Bá szerint pedig ez sokkal jobb, mint ha az arcán csípte volna meg. Szerintem meg egyész jól jártunk, hogy ennyi méh között egyetlen csípéssel megúsztuk.
Miután lekerültek a földre, gyorsan leterítettük a kaptárt egy régi párnahuzattal és már robogtak is új lakhelyükre. Szerintem már ott vannak, remélem, tetszik nekik. :)

Sajnos, akik kimaradtak, azok nagy valószínűséggel el fognak pusztulni. :(
A család nélkül sokáig nem élnek. Szerencsére sok nem maradt itt, olyan 20-30 darab talán. Ha szerencséjük van, találnak a közelben egy másik családot, akik talán befogadják őket.
Sajnos erre kicsi az esély, mert a környékben nincs méhész. Az is nagy rejtély, hogy honnan kerültek ide. Még 10-15 évvel ezelőtt előttünk lent az erdőben volt egy bácsinak 4 kaptár méhe, de már régesrég nincsenek itt, hanem helyette lakópark épült. Úgyhogy nem tudom, mi lesz velük, de én azért nagyon szorítok nekik.
Bá mikor elment, megkérdezte, szeretnék-e méhészkedni, mert akkor ez az én családom lesz. :) Én meg hát persze! :) Mondjuk nem hinném, hogy nagy dolog lenne ebből, mindenesetre az én családom, majd meglátogatom őket. Különben is akartam menni segíteni pörgetni, mert most lett vége az akác szezonnak, de sajnos lemaradtam róla. :( Pedig most kedden pörgették, de hétfőn is lehetett volna, és akkor épp ráértem. Nade majd legközelebb!!! :)
Lesz még folytatása a méhészkedésnek - nagyon remélem!

Epres cseresznyés túrós joghurtos öööö... izé... :) legyen terrin :)

2008-05-26T14:25:00.005+02:00

Nem jut eszembe, minek is kéne ezt nevezni. Mégsem túrótorta, mert nem tortaformában készült. Nem süti, mert nincs tésztája. De akkor mi?! No, mindegy.
A lényeg, hogy MöCikém itt volt nálunk hétvégén, mert nyafogtam, hogy nem akarok Pécsre menni, mert ott nincs kert, és itthon meg van rengeteg eper meg cseresznye. És ilyen rettenetesen nagy áldozatot hozott. Cserébe kapott finomságokat. Mondjuk nem annyit, mintha anya is itthon lett volna (ő ugyanis elment Hévízre egy rokonunkkal áztatni magát - az államvizsgája után meg is érdemelte).
Azt vettem észre, hogy MöCöbe elég nehéz csak úgy magában beleerőltetni a gyömülcsöket, viszont kéne nagyon, mert egészséges. Bár lehet, hogy az ő szervezetének már mindegy annyi vacak után, amit képes megenni hétközben - de azért nem adom fel, és reménykedek, hogy használ, valamint hogy egyszercsak rájön, hogy a szervezetének a jelzése, miszerint folyamatosan édes tésztákat kell ennie, valójában nem is igazi jelzés, csupán egy kisördög mesterkedése. És akkor utána csak egészséges kajákat fog megkívánni. Nehéz vele, no. De ez azért az "ilyet máskor is csinálhatsz" kategóriába került, ami jó, mert nyers gyümölcsök vannak benne, és az egészséges.

Fél kiló túrót, két kis doboz joghurtot, cukrot, mézet (nem tudom mennyit, kóstolásra - de nem túl sokat) jól összekevertem simára. Közben egy deci langyos tejben feloldottam három kanál zselatinport és kicsit felforrósítottam. Ezt beleöntöttem a túrós kavarcba, jól összekevertem. Ment még bele sok eper és cseresznye. EGy őzgerinc formát kibéleltem folpack-kal, próbáltam bele díszítésnek eper és cseresznye szemeket tenni, meg citromfüvet, óvatosan ráöntöttem a túrós gyümölcsöt és ment a hűtőbe hűlni. Elmentünk bodzát szedni az erdőbe szörphöz, és mide visszaértünk, jó is lett, és finom. :)

Nem tudok egy konkrét linket mutatni, ahonnan a recept származik, rákerestem a túrótortára, és aztán ez lett belőle. Más receptek tejszínt is írtak hozzá, de az nem volt itthon, úgyhogy több joghurtot tettem. Bár lehetett volna még több is akár. Ilyesmit még sokat készítek a nyáron többféle variációban, az tuti.

Megöltem egy kis rozsdafarkút :(

2008-05-21T16:35:00.006+02:00

Szaladtam le a lépcsőn eperért a kertbe, és ráléptem. :(
Leesett, picit még csiporgott, aztán kettőt verdesett és úgy maradt.
Még mindig tisztára remegek. Borzasztó élmény. :S
Nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy felrohantam a szobámba, megfogtam a macskát (az ágyamban aludt épp), levittem és odaadtam neki a madárkát. Kicsit nézett szegény Frici bambán, mert még félig aludt, aztán tollastul-mindenestül felfalta.
A felénél tartott, mikor a madármama megérkezett, próbált odarepülni a Fricihez. Aztán kb. fél méterről végignézte, ahogy a macska felfalja a nemrég még repülni tanuló kicsinyét. Több percig repdesett szegény fel-alá és keservesen sírt. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy én voltam, és hogy bocs, de akkor már én is sírtam.

A jóllakott és elégedett Frigyes:

A madármama a szomszéd ház tetején:

A madármama most is itt van az ablakom alatt, és szemrehányóan néz rám, mialatt gépelek.
De legalább ennyi emlék marad a fiókája után.

Vagy lehet, hogy ez egy testvér, olyan pici.

Teljesen kiborultam. Megöltem egy kismadarat. :(

Spárgás újkrumpli

2008-05-18T22:20:00.003+02:00

Ma bringázni voltunk, MöCi nagymamájához tekertünk el 30 km-re. Persze igazi falusi ebéddel várt minket: leves (volt benne lába a tyúknak, imádom :))) ), töltött paprika (MöCim egyik kedvence) és rántotthús és -máj. Meg süti is. Rettentően bezabáltunk. És utána még haza is kellett tekerni.
Hazaérve MöCim persze éhes volt, részemről még mindig tele a hasam (most is :) ), de a parancs az parancs. Persze amit hoztunk (mert hoztunk, ki gondolta, hogy egy nagymama nem pakolja tele a hátizsákunkat?!) az nem jó, neki friss kell. Húsról persze szó sem lehet, abból már rengeteget ettünk ott. Így ez lett. Ha a krumplipucolást leszámítjuk, egész gyorsan kész. Mondjuk nem is nagyon kellett pucolni a krumplit, na mindegy...

Egy nagy darabka vajra dobtam a megpucolt, kb azonos darabokra vágott krumplit (nagyrészük olyan kicsi volt, hogy nem vágtam ketté sem) és elkezdtem sütni. Közben egy új vöröshagymát felaprítottam, meg a szárát is és ment a hagymához. Aztán megtisztítottam a spárgát is, felvágtam, a szárak mentek a krumplihoz. Sóztam, borsot őröltem rá. Pár ág friss kakukkfüvet is hozzádobtam, meg belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, kicsit később hozzáadtam a spárgafejeket. Végül rengeteg petrezselymet aprítottam és forgattam az egészhez és kész is volt (hatalmas csokorral hoztunk, a nagymama kertje teljesen tele van petrezselyemmel, még a virágoskertben is).
Így magában ettük, de szerintem köretnek is jó (ha nem zabálta korábban tele magát az ember). És rájöttem, hogy a nagyon zsenge zöldspárga úgy jó, ha minél kevesebbet főzöm és még ropogós - ez nagyon gyorsan megvan. :)

Hú, most viszont így 60 kb dimben-dombon tekerés után elég álmos vagyok. Jóéjszakát! :)

Tavaszi májgombóc leves

2008-05-18T08:34:00.003+02:00

Csak úgy összedobtam, mert levest volt kedvem enni. De MöCi a levesre mindig fujjol, mert mindent utál, ami magyaros. És különben is levesellenes. Én viszont nagyon megkívántam, mert nálunk otthon mindig van, és anyukám levesei fantasztikusak.
Hogy MöCikém is elégedett legyen, mindenképp valami tartalmas leves kellett. Ezért úgy gondoltam, csinálok májgombócot bele - nem mintha tudtam volna, hogy kell májgombócot csinálni. Viszont bátor voltam, és sikerült. Még finom is lett, megkapta az "ilyet máskor is csinálhatsz" értékelést! :))) Leveseknél ez még ritkább, mint egyébként.

Egy sima zöldség levesben vannak a májgombócok. Ehhez pucoltam és daraboltam egy nagy répát, egy 2/3 karalábét, egy kis negyed zellert, nagyon friss, vékonyka petrezselyemgyökeret, és pár szál zöldspárgát. Kevés vajon kicsit megfuttattam, majd felöntöttem vízzel. Belement még a petrezselymek zöldje is csokorba kötve. Só, frissen őrölt bors, három gerezd fokhagyma.
Míg főtt, megcsináltam a gondolomforma májgombócokat (remélem, az igazi májgombóc is valami hasonló). Pulykamájat kapartam szét késsel, tettem hozzá egy tojást, reszeltem bele fokhagymát és egy kevés zellert (elfelejtettem hagymát venni, helyette ment a zeller, mert azért valami csak kell...), és tettem hozzá zsemlemorzsát. Sót, borsot is persze. Jól összekevertem. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és ment a megfőtt zöldségekhez.
Megjegyzés: a spárgát elég lett volna kicsit később hozzáadni, mondjuk a gombócokkal együtt, mert gyorsabban megfőtt, mint a többi zöldség. Mondjuk a spárgafejeket így is akkor adtam hozzá, de a száruknak is elég lett volna kicsivel kevesebb főzés.
Tényleg meglepődtem, hogy ebből egy finom, könnyű, de mégis tartalmasabb tavaszi leves lett. :) Csak örököltem valamit anyától...

Hűtőnk - erről nem én tehetek!!!! :)

2008-05-17T09:03:00.001+02:00

ŐŐŐŐŐŐŐ... nos igen, elrettentő.
Az még hagyján, hogy normális hűtőnk sincs, de normális kaja sincs benne. Ráadásul most olyan dolgokat is tartalmaz, amit máskor soha. Múlt hétvégén ugyanis MöCöm anyukája egy éjjelnappaliban bevásárolt, és vett pl margarint, ami számomra tabu. Meg a párizsit, ami nekem szintén, viszont MöCö néha csak azon él, persze egész rudakat szokott venni szigorúan a legolcsóbb fajtából...
Ez egy kis italhűtő, és igazából a "miénk" elég túlzás, hiszen itt minden MöCié, én csak betolakodó vagyok a legénylakásba. Annak örülök csak, hogy lassan kezd meglátszani a betolakodásom nyoma - no persze nem ezeken a fotókon. :) Mondjuk egy év után már ideje lenne, de hát az én MöCikém elég kemény dió.
Ha minden jól megy, nemsokára vesz rendes hűtőt. Most már csak rá kell valahogy vennem, hogy olyan szempontok alapján válasszon, ami tényleg ésszerű, mert egyelőre a legfontosabb, hogy a frissen elkészült forró kaját be tudja tenni, és azt minél gyorsabban lehűtse. Különben is képes a forró kaját egyenesen a mélyhűtőbe bepakolni pár percre, és sehogysenem lehet neki megmagyarázni, hogy miér is nem kéne... Ez az én MöCikém! :))))

Ja igen, csak a hétvégéket töltöm itt. Péntek 10-re értem ide, szóval értelemszerűen nem vásároltam, de most nagyon őszintén akartam megmutatni a hűtőt, hogy mindenki lássa: ilyen is van. Még ha hihetetlen is. :)))

No akkor fentről lefelé, hátulról kifelé:

Balra bent egy doboz leárazott mascarpone, hátul a nagy üvegben fekete olivabogyó (asszem, ki kéne dobni, de nem mertem megnézni), mellette savanyú uborka, tej. Balszélen szárzeller ("olyan uborkás kaját csinálj!" hihihi). A margarin (brrr), persze mögötte nem látszik, de egy 250 grammos vaj van ám. Öt kisdoboz tejföl, kettő bontva. Már sokat írtam a tejfölmániájáról. Jobboldalt a sajtkrém kivételével nem én vettem a májkrémet és a kétféle szalámit.

Aztán lent hátul ruszli, meg disznózsír (ez Efottról maradt, MöCikém költségkímélés céljából zsíroskenyéren élt - bár gyanítom, enni nem evett, csak ivott, majdnem bele is halt). Tojás. Házikolbász MöCi apukájától - na az finom nagyon, de csak én eszem.
Legalul ezer éves ásványvíz, több üveg szintén ezer éve bontott bor - bulimaradék és hasonlók, leggagyibb minőség természetesen (brrrrr). A vörös az enyém, teába szoktam önteni belőle - de most hogy vége a télnek, nem hinném, hogy el fog fogyni. Van ott a háttérben tecsós dijoni mustár (nincsenek rá szavak, milyen rossz), rajta gyógyszertári kenőcs orbáncra (na abba halt bele majdnem Möcikém tavaly EFOTT után - és idén megint menni akar... nagyon félek). Másikfajta borzasztó mustár és majonéz. Ecetes cékla és gyöngyhagyma. Ajándék bóti lekvár. Ezer éves szárított erdeigomba keverék - a zacskójára anno az volt ráírva, hűtőben egy hétig üvegben eltartható, de nincs szívem kidobni, mert drága volt. Végül van még ott valami borzalmas krémlikőr pár centnyi maradéka - nem hinném, hogy valaha is elfogyna, de azért ott van. Meg sütőrum.

Az ajtó is magáért beszél, nincs része, ami ép lenne. Benne: otthonról dió, csak nem fogy, mert MöCim nem szereti, szintén orbáncra való krém, fél vaj, darabka birsalmasajt őszről.

A krémeket ki kéne dobni. Meg csomó mást is. És ki kéne takarítani. És rendet rakni.
És venni egy új hűtőt. Persze egy szavam se lehet, mert nekem pénzem nincs, csak lógok itt. Persze kaját általában én veszek, bár ez a jelenlegi állapoton egyáltalán nem látszik, ebben a hónapban viszont egy tanfolyam miatt semmi pénzem nem maradt. Az útiköltségem csak azért, hogy minden héten lejöjjek Pécsre, 20ezer Ft, ami alig kevesebb, mint a fizetésem fele.

De nemsokára megyek a piacra bevásárolni! :)
Azért remélem, nem lett nagyon rosszul senki ettől a hűtőtől. Amin csodálkozok, hogy viszonylag rend volt, máskor minden egymás hegyén-hátán van - máshogy ugyanis nem fér el. No, majd bevásárlás után.

Indoznéz lépesméz torta

2008-05-11T20:12:00.002+02:00

Igaz, hogy nem sikerült tökéletesre, legalábbis nem lett olyan lyukacsos állagú a tésztája, ahogy szerettem volna, mégis posztolnom kell, mert már panaszkodnak, hogy elhanyagolom a blogot... ;)

Fűszeres Eszter tortáját azóta szeretném kipróbálni, hogy megjelent a blogján. De hétköznapra túl különlegesnek találtam, "fontosabb" eseménynél pedig féltem, mi történik, ha nem lesz tökéletes. De tovább már nem bírta a kíváncsiságom, és kiderült: a félelem is felesleges volt. Mert bár hiányoznak a lépes lyukak, az íze viszont olyan fantasztikus, hogy ezt senki nem bánja. Délben ettük desszertként, és már alig van belőle. :)

Elkészíteni sem volt bonyolult. 21 deka cukrot karamellizáltam, majd hozzáöntöttem 2,4 dl vizet. Megvártam, míg az összeugrott cukor felolvad, és hozzákevertem 8 deka vajat. Félretettem hűlni. Közben 6 tojást jól felvertem. A langyosra hűlt karamellhez kevertem a felvert tojásokat és egy tubus sűrített tejet, majd 18 deka lisztet, egy csipet fahéjat és három teáskanál szódabikarbónát. Egy kapcsos tortaformát körbetekertem alufóliával és beleöntöttem a nagyon folyós tésztát. Majd pihentettem 10 percet és előremelegített sütőben 180 fokon megsütöttem.
Eredetileg tejszínhabbal és eperrel tálaltam. A tejszínhab elfogyott, és az akkor készült kép rossz lett. Így kénytelen voltam egy rendes fotóhoz cukros tejföllel díszíteni - ezzel is éppolyan finom. Nálunk cukros tejföl mindig van, MöCikém mindenhez tejfölt eszik, és ha más nincs, akkor cukros tejfölt kenyérrel. Szerencsére van, amihez tényleg jó a tejföl. ;)

Megjegyzések: :)
Felesleges volt alufóliával körbetekerni a tortaformát, mert egy cseppet sem folyt ki a massza. Persze lehet, hogy csak szerencsém van a formámmal. :)
Eszternél az egyik kommentelő írta, hogy fahéjat tett bele, ezt én sem hagytam ki, és nagyon-nagyon finom benne.
Általában nem nézem, mennyi ideje tettem a sütőbe a sütiket. Látni szoktam rajta, ha kész van, meg ugye tűpróba. No itt más a helyzet. A tűpróba nem működött, mert ez a massza egyáltalán nem ragad rá a tűre. Így most azt hiszem, kicsit sületlen lett, de a "tesztelők" szerint így pont jó, mert nem száraz az állaga. Mondjuk eleve nem lehetne száraz, nagyon érdekes ez a tészta. Én ilyesmivel még nem találkoztam, úgyhogy azt sem tudom megmondani, mihez hasonlít. Egy biztos: jó.
Azon gondolkozom, vajon miért nem lett lyukacsos?! Lehet, hogy kevés szódabikarbónát tettem bele, esetleg nem volt elég forró a sütő, de az is lehet, hogy a tojást kellett volna habosabbra felverni. De mint mondtam, most már nem bánom, hogy esztétikai hiányosságai vannak a tortámnak - csak én tudtam, hogy kellett volna kinéznie, másokat pedig az íz mellett ez már egyáltalán nem érdekelt.

Hozzávalók:
21 deka cukor
2,4 dl víz
8 deka vaj
6 tojás
15 deka sűrített tej (egy tubus)
18 deka liszt
fahéj
3 tk szódabikarbóna

Villámkaja a semmiből: medvehagymás tészta

2008-05-11T20:10:00.001+02:00

Ma MöCim anyukája, meg a nemrég Ausztriába kiköltözött húga és annak új barátja látogattak el hozzánk. És ha már jöttek, valamit főznöm is kellett. Tegnap persze a bevásárlás volt az utolsó, és egy nagy bringatúra után este 7-re értünk a lidlihez. A bolt persze kifosztva, szinte semmi nem volt, amit venni szerettem volna (elég hihetetlen látvány...). Így szinte a legalapvetőbb dolgok nélkül jöttünk haza. Már előre égett a bőr az arcomon, hogy nem tudok majd mit adni a vendégeknek.

Ráadásul mire édeértek, farkaséhesek voltak, mert hajnalban indultak, reggeli és minden nélkül. Gondolták, majd itt bevásárolnak - persze minden zárva volt.
Míg elugrottak valamiért Kertvárosba, azért gyorsan összedobtam ezt a tésztát. Eredetileg sokkal bonyolultabb kaját terveztem a medvehagymából, amit még pár hete fagyasztottam le - de csak fél órám volt. Így pedig pont akkor lett kész, mire visszaértek - sőt akkor már a torta is sült. És hoztak epret. :) A tervezett "bonyolultabb" kaja a következő medvehagyma szezonra elhalasztva.

A mártáshoz felolvasztottam a blansírozott medvehagymát és megpróbáltam kisebb csíkokra vágni. Sajnos főzés közben csomókba állt össze, úgy látszik, ez ilyen ragaszkodós zöldség.
Aztán hagymát pároltam, tettem hozzá maradék apróra vágott sonkát, aztán rá a medvehagymát, meg egy doboz tejszínt, meg maradék kéksajtot, meg krémsajtot, meg edamit. Fűszernek frissen őrölt borsot, szerecsendiót, őrölt római köményt, sót és sok fokhagymát.
Mikor megfőtt a tészta, megpróbáltam egyenletesen elkeverni a medvehagymás szósszal, de a medvehagymák egymáshoz való ragaszkodása miatt nem sikerült igazán. Ezt senki nem bánta, nagyon gyorsan elfogyott - mint mondtam, farkaséhes volt a társaság. :)

Medvehagymás halsaláta

2008-04-07T13:03:00.000+02:00

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blogot. Valahogy nincs kedvem közzétenni a gondolataimat, recepteket. Mondhatni zavar a nyilvánosság, ami egy internetes blog esetében meglehetősen mulatságos. Van egy csomó fényképes piszkozat, amihez még nem írtam semmit. Ez azért szomorú, mert közben elfelejtettem, hogyan is készítettem. Hatalmas dilemma. Megírjam, hogy ne felejtsem el, vagy ne, de akkor elfelejtem. Mert ha nem a blogba írom, akkor cetlikre, és azt garantáltan elveszítem, tehát a recept (vagy inkább az ötlet, mert ezek nem túl értékes vagy különleges receptek, csak számomra) elveszik. Viszont a blog rákényszerít az archiválásra - a magam kedvéért lusta lennék ilyesmire. Önkényszerítés. Na mindegy, ez különben sem fontos. Inkább a kaja. :)

A végeredmény nagyon-nagyon finom volt, még a hirtelenjött vendégeknek is ízlett, úgyhogy érdemes megírnom. És erre még emlékszem is, pedig már vagy három hete készült. Vagy több?!
Úgy kezdődött, hogy a MöCö nem jött velem bringázni a Mecsekre, de én akkor is elmenten, szereljen csak a gyönyörű időben számítógépet, ha az neki jó. Nekem meg a biciklizés jó, még akkor is, ha egyedül, úgyhogy felmentem a Tettyére, aztán onnan a Dömör kapuhoz, a tévétoronyhoz és a Rotary körsétányon a Tubeshez. Rengetegen voltak a hegyen, még egy volt tanárommal (na jó, PhD-s volt akkor még) is találkoztam. Pont annyira bele voltam merülve a medvehagyma szüretbe, hogy csak másodszori felpillantás után ismertem meg. :D Kölcsönösen meglepődtünk, ha jól sejtem.

A lényeg, hogy olyan öt óra bringázás után holtfáradtan hazaestem, és nekiláttam a kiolvasztott halacskák elkészítésének, amit MöCö nagypapája fogott. Nem tudom, milyen hal volt, de valamilyen ragadozó fajta és jó nagy, teljesen megtisztítva, beirdalva kaptuk. Én csak megsóztam és minden irdalást teletömködtem fokhagyma gerezdekkel, aztán bacont tettem alá és fölé és megsütöttem. Először petrezselymes krumpli módon elkészített medvehagymás krumplival ettük, de harmadnap (két hatalmas halacska volt kettünknek) ezt már nagyon untam. És hogy változatosabb legyen, és MöCönek ne kelljen folyton panaszkodnia a szálkákra (egyébként alig volt benne), úgy döntöttem, "salátát" csinálok belőle. A halacskamaradékot falatnyi darabokra szedtem és közben szálkátlanítottam, krumplit főztem, falatnyi darabokra vágtam, medvehagymát aprítottam, jó sokat, bár többet is lehetett volna. Az egészet a még forró krumplival összekevertem, borsot őröltem rá, és a hirtelen betoppant vendégeknek is jutott.
Nagyon finom, bár nem egy nagy ügy. És legalább nem volt unalmas a hal. :)))

Húsvét; tojásfestés II.

2008-03-23T17:09:00.002+01:00

Kellemes Húsvétot mindenkinek!

Az idei tojásaim. Sokkal szebb színük lett, mint a tavalyiaknak. Arra gyanakszom, hogy a csillagok és a Hold állásán múlik, hogy éppen milyen erősségű lesz a szín. :)))
Vagy a minimális változtatáson: a hagymahéjakhoz tettem egy csipet sót és egy kupaknyi ecetet, és úgy főztem. De hogy tényleg ez-e a titok, az majd jövőre kiderül. Ez a legnagyobb bánatom, hogy egy évben csak egyszer lehet tojást festeni. :(
Jövőre majd több színnel próbálkozok.
Itt találtam trükköket természetes tojásfestéshez:
- vöröskáposzta kékre festi a tojásokat (a káposztát fél órát kell főzni, kihűteni, és a tojásokat hidegen beletenni - tehát előtte megfőzni)
- a paprika vörösre (ez kb olyan lehet, mint a hagymás szerintem)
- a spenót zöldre (ugyanúgy készül, mint az enyémek, csak hagyma helyett spenót)
- a cékla pirosra fest
- a kurkuma sárgára.
Majd jövőre kiderül, a cékla biztosan, mert azt már idén is terveztem, csak elfogyott a céklánk.

Ez pedig egy ibolya a kertben a tegnap délelőtti havazás után. Szép kis húsvét! Jövő héten szabadság, pihenés. Nem ígérem, hogy a sok piszkozat posztot befejezem, de nagyobb lesz rá az esély, mint egy normál hétköznapon. :)

Tavasz

2008-03-08T21:22:00.012+01:00

.Horasz kördése hozzám is eljutott, Zsuzsi dobta ide.

Számomra a tavasz az ibolya. Minden mennyiségben. Gyerekkoromban iskola után bevettem magam az erdőbe, és minden nap vagy 10 csokor ibolyát szedtem. A nyakamba kötöttem a csokrokat, úgy jártam az erdőt, és az összes szomszédnak adtam.
Egyik évben a fiúk (én voltam az egy szem lány a sok fiú között az utcában - na jó, még egy nagyobb és két kisebb volt, de ők nem bandáztak) kitalálták, hogy ibolya parfümöt csinálnak húsvétra locsolni. Ki más szedett volna hozzá ibolyát, mint én. Hogy miért nem lett az egészből semmi, arra már nem emlékszem - talán foglamuk sem volt, mit kell kezdeni a virágokkal leszedés után. Pedig én örültem volna az ibolyaillatnak; sőt később rózsából szerettem volna parfümöt csinálni egy olvasmányélményem alapján, de elég kiábrándító lett a végeredmény (= nem elég a szirmokat vízbe dobni és várni, hogy majd jó illata lesz, mert nem lesz...)

Gasztronómiailag - vagy inkább kaja-ügyileg, mert a gasztronómiától elég messze állok - a tavaszt számomra a húsvéti sonka jelenti. Lehet, hogy ez ciki, merthogy itt vannak a friss zöldségek és minden, de a húsvéti sonkánál tojással, újhagymával nincs finomabb. Oké, a hagyma a kertből van, méghozzá a nagymamámék szőlőjéből kunyeráltam szintén még gyerekkoromban, onnan került a mi kertünkbe. Megküzdöttem érte, nem nagyon akarták engedni - persze most már mindenki szereti. Nem igazán újhagyma, nem tudom, mi a fajta neve, mindenesetre finomabb, mint a bolti. A húsvéti sonka miatt lettem ismét húsevő öt év vegetáriánusság után. Az egyetlen húsfajta, ami hiányzott (na jó, még a füstöltkolbász is).
A második, amiből tudom, hogy tavasz van, hogy reggelire joghurt ehetnékem van. De ezt már annyiszor leírtam ezen a blogon, hogy szintén ciki.
Később kikel mindenféle a kertben, retek (ami mindig kukacos és nagyon csípős), aztán virágzik az eper és kikel a borsó, és mikor elkezd érni az eper, akkor a borsó is - egy eper - egy borsó, egy eper-egy borsó... Ha már borsó, akkor friss répa és borsóleves. Minden hétvégén, míg már a fülünkön jön ki.
Utána meg már a cseresznye és a nyár - de az úgyis a szomszédban. Mondjuk apa ültette a fát, csak nálunk már nem fért el.

De most még pocsék idő van, nekem a kedvem is pocsék, bringáznék inkább és szedném a medvehagymát (a medvehagyma számomra új, mikor egyetemre jöttem Pécsre, akkor találkoztam vele először, és csak utolsó évben mertem megkóstolni - még csak ismerkedek vele). És csodálom a virágokat, mert az ibolya mellett az összes többiért is odavagyok. És mindenért, ami természet. Csak ez a fránya vacak idő, ez ne lenne, pedig végre a Mecsek túrista térképemet is megtaláltam és elhoztam otthonról...
Oké, oké, ha most nem esne, akkor nem nőnének a virágok és zöldségek, úgyhogy kibírom valahogy. Talán.

az ibolya jó házörző a tücsköknek :)

hervadó hóvirág

illatos hunyor

májvirág

kankalin és más ébredezők

végül nárcisz és medvetalp - ők már a kertünkben

Majdnem elfelejtettem továbbdobni a kördést: T3vre és a gasztroblog szférán kívüli Pétráá barátnőmre gondoltam (utóbbi hiába nem gasztroblogot ír, de mostanában úgyis folyton főzőcskézik ;) ).

Medvehagyma helyzet

2008-03-04T20:22:00.005+01:00

.Csak mert tudom, sokakat érdekel, mert nem szeretnének lemaradni az idei medvehagyma szezonról. A képek vasárnap készültek a Mecsekben, másfél óra sáros úton hegynek felfelé tekerés után. A medvehagyma már kezd kibújni a földből, szerintem a következő hétvégén még több lesz. Azért egy adag salátának valót így is összeszedtem. :)
Itt a tavasz. :)

Kalahári Kolos katicája figyeli megrettenve, milyen sáros Sirmi Sára. :)))

Bableves krumplipogácsával

2008-02-28T10:09:00.000+01:00

Életem első bablevese, és egész jól sikerült. MöCi is megette, pedig korábban, ha kérdeztem, főzhetek-e levest, mindig nem volt a válasz, merthogy ő nem eszik levest. Most nem kérdeztem. És ezentúl nem is fogom. :)
A mi családunkban ha bableves, akkor krumplipogácsa - más néven parasztpogácsa - van mellé. A nagynéném szerint bármikor megkérdezték anyukámat kiskorában, mit szeretne enni, a válasz bableves krumplispogácsával volt. :)
Sajnos az én (MöCö) pécsi konyhájából sok elég fontos alapanyag hiányzott, mint pl valami füstölt hús, de még inkább szalonnabőrke. Szerencsére végül is így is ehető.

Úgy kezdődik, hogy egy nappal korábban beáztatom a babot vízbe, hogy jól ellepje. Másnap nagy fazékba beleöntöm a babot, teszek hozzá sok sárgarépát, meg fehérrépát, meg zellert, meg több gerezd fokhagymát, meg fél vöröshagymát, meg kolbászkarikákat, felöntöm vízzel, és főzöm sokáig. Közben kerül még bele só, bors, két babérlevél, meg ilyen szárított fűszerkeverék, amiben van petrezselyemöld, meg zellerzöld, meg szárított répa meg nemtudommégmi.
Míg fő, megcsinálom a csipetkét: egy tojáshoz adok kevés sót meg annyi réteslisztet, amennyit felvesz. Ezt jól összedolgozom, és csipetkéket csipkedek belőle (mi gömb alkúra formázzuk az ujjaink között, de ahány ház, annyi szokás - mondjuk szerintem a különböző formáknak más az íze is, és szerintem így a legfinomabb). Vigyázni kell, hogy a csipetkék ne ragadjanak egymáshoz, ezért mindig össze kell keverni őket kevéske liszttel.
Amikor megfőtt a bab, adok a leveshez felkarikázott virslit (mert nincs füstölt húsom, valami azért csak kell bele), meg hozzáadom a csipetkét is. És csinálok egy kis paprikás rántást is, de igazából nem kell sok, mert a házi kolbásztól már így is elég paprikás, a csipetkén lévő liszt miatt meg úgyis besűrűsödik - de nem mertem kihagyni.

Ez a leves, de a krumlispogit is közben kell elkészíteni, hogy egyszerre legyen kész. Ezért levesfőzés közben fel kell tenni pár szem krumplit főni, héjában. Mikor megfőtt, megpucolni, egy tálba tenni, megy hozzá só és vaj vagy margarin (kb. 10 deka, de fogalmam sincs, sosem mérem, ha úgy látom, nem elég, teszek méghozzá). Összetöröm a krumplit, közben úgyis beleolvad a vaj (még forró) és a sóval is jól elkeveredik (csaltam: tettem bele kurkumát is egy keveset, mert sárga kedvem volt - íze meg úgysincs). Aztán hozzáadok lisztet, annyit, hogy olyan legyen a tészta, amilyennek lennie kell, azaz álljon össze. Jó alaposan összedolgozom, majd kinyújtom. A tetejét elvileg szaggatóval kell mintázni, de a pohár erre nem alkalmas, szaggatóm meg nincs, úgyhogy késsel vagdostam be. Aztán szaggattam, pohárral. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket, megszórtam köménymaggal, be a forró sütőbe. Figyelni kell: mikor az alja megpirul, meg kell fordítani a pogácsákat, hogy a tetejük is megpiruljon.

Mikor minden kész, a levest sok tejföllel és pogácsával kell enni.
Némi jelentősége van, hogy miért kell pogácsát enni a babhoz - legalábbis vegetriánuskori emlékeim alapján. A bab és a keményítőtartalmú ételek együtt teljesértékű fehérjévé válnak a szervezetben, ha jól tudom. Ez a fehérjekomplettálás elve. Persze, itt hús is van a levesben, de ettől még pogácsa nélkül nem az igazi. A köménymag meg segíti a krumpli emésztését. Állítólag. A borsikafű meg a babét, de az nekem nem volt, majd ha kikel a kertben. Többet nem tudok okoskodni. :)

Grissini brindzás mártogatóssal buliba

2008-02-18T11:47:00.002+01:00

Ezt a receptet ma kötelezően közzé kell tennem itt a blogon, akkora sikert aratott a hétvégi meglepetés szülinapi bulin. :)
Mindenkinek más volt a "feladata", amit vinni kellett, és nekem az előétel - sós rágcsa maradt. Kicsit gondolkoztam, mi legyen, de gyorsan rájöttem, mert már eleve rég kinéztem, másrészt mostanában nagyon benne vagyok a kelttészták gyártásában. Mammánál és Dolce Vitánál találtam receptet, és végül az utóbbit sütöttem meg - de csak mert nagyobb mennyiséghez volt megadva, különben az ízesítőket leszámítva úgyis ugyanaz. Én meg különben is mást tettem bele: kakukkfüvet és oregánót, szárítottat, azért mindkettőt, mert már mindegyik zacskóban csak kevés fűszer volt, egy fajtából nem lett ovlna elég.

Fél kocka élesztőt feloldottam 3 deci melegvízben. Fél kiló lisztet összekevertem egy kanál sóval, egy teáskanál cukorral, a fűszerekkel, majd hozzáadtam az élesztős vizet és végül két kanál olivaolajat. 10-15 percig dagasztottam (elég nehezen akart elválni a kezemtől, de végül megadta magát :) ). Pihent kb másfél órát, aztán átgyúrtam, centi vastagra kinyújtottam és rudakat vágtam belőle. A rudakat kicsit megsodortam, tepsire sorakoztattam úgy egy centi távolságra egymástól, és előmelegített sütőben legmagasabb lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. Jó ducik lesznek. :)
És nagyon-nagyon finomak.

Hogy ne csak magába együk, csináltam hozzá mártogatóst. Igazából nem méricskéltem semmit, és csak dobáltam bele mindenfélét, míg úgy nem gondoltam, most már jó. Kb így készült:
Egy doboz philadelphia sajtot összekevertem egy kocka brindzával (nem emlékszem, hány dekás volt, ezüstszínű csomagolás, kb mint egy 10 dekás vaj, akkora), meg tettem hozzá pár deka vajat, aztán pár nagy kanál joghurtot, meg pár kanál tejfölt - míg úgy gondoltam, már jó az állaga. Ízesítésnek került bele két nagy gerezd fokhagyma összenyomva meg három-négy szál újhagyma apróra vágva és egy csokor petrezselyem aprítva. Aztán egy éjszakát töltött a hűtőben összeérni.
A mártogatóshoz nyers zöldségeket is vittem, csíkokra vágva. Éppen répa, jégcsapretek és cukkíni volt - nekem ez utóbbi a kedvencem nyersen, de ez fogyott a leglassabban. :)

Hozzávalók:

Grissini:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
3 dl víz
két nagy kanál olivaolaj
só
kevés cukor
fűszerek

brindzás mártogatós:
philadelphia sajt
brindza
vaj
tejföl
joghurt
fokhagyma
újhagyma
petrezselyem
(só nem kell, a brindza elég sós)

mártogatni mindenféle nyers zöldség

A képek a buliban készültek, azért nem olyan szépek.

Szalagos fánk

2008-02-18T11:14:00.001+01:00

A fánk számomra az összes kelttésztánál misztikusabb volt. Eddig. Ugyanis már az első alkalommal is majdnem tökéletesre sikerült, és azóta sem rontottam el. Pedig három hete minden hétvégén sütöttem, és ma is fogok (a hétfő nekem még hétvége :) ).
Így ránézésre anyukámnak csak annyi kifogása volt, hogy szerinte túl forró olajban sütöttem. Nem tudom, ez miből látszik, meg mi a következménye, mert szerintem jó volt.

Egy-két praktikus dologra rájöttem három próbálkozás után:
- kelesztés után át kell gyúrni kicsit (Először nem mertem, mert egyik recept sem írta - bár gyanús volt, hogy kéne. Anélkül is jó volt, de így még levegősebb lesz a végeredmény.)
- nem szabad lisztezett deszkán dolgozni vele, mert a liszt belehullik az olajba, és felhabzik => nem lesz tökéletesen szalagos (mint egyébként ezek itt a fotón, csak kicsit csaltam, és kiválogattam a legszebbeket, és úgy forgattam, mintha)

T3v receptjét használtam, majdnem hűen. Citromhéj helyett citrom aroma került bele, rum helyett pedig fehérbor és rumaroma (alkohol kell bele, mert akkor nem szívja annyira magába az olajat - a nagynéném szerint, de egyébként ezt a tej is megakadályozza).

Úgy kezdődik, hogy másfél deci langyos tejben megfuttatok egy fél kocka élesztőt egy kis cukor társaságában. Egy tálba kimérek 30 deka lisztet, mélyedést csinálok a közepébe, és a következőket öntöm bele: egy tojás sárgája, fél teáskanál só, 2 kanál cukor, egy fél ampulla citromaroma, egy fél ampulla rumaroma, kb egy kanál fehérbor (nem emlékszem pontosan, mennyi volt), 3 és fél deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Jól összedolgozom aztán dagasztom 20 percig. Közben filmet nézek, hogy ne legyen unalmas. :)
Letakarva pihen jó egy órát. Mikor megkelt, átgyúrom kicsit, és kinyújtom. Egy pohárral kiszaggatom, és a kiszagatott fánkokat letakarva még fél órát hagyom kelni.
Olajat melegítek - erre a célra csak friss olaj jó, amiben még nem sült semmi (különben sem szabad használt olajban sütni, mert egészségtelen, de itt még fontosabb, mert nem lesz szalagos). Mikor az olaj már elég meleg, beleteszem a fánkokat, azzal az oldalukkal lefelé, ami eddig felül volt. Közben a közepüket benyomom. Fedő alatt sütöm az egyik oldalukat, ha már szép piros, megfordítom, és fedő nélkül sütöm tovább.
Baracklekvárral tálalom, és a porcukrot messziről elkerülöm, mert minden süti tetején utálom. Ebben az egészben az egyik legjobb, hogy ha én sütöm, nincs rajta porcukor, és nem rohanok ki tőle a világból. :) Persze, aki szereti, szórja meg porcukorral (brrrrr).

Hozzávalók:

30 dkg liszt
fél kocka élesztő
másfél dl tej
2 kanál cukor
25 ml rum - helyette rumaroma és fehérbor
1 tojás sárgája
fél teáskanál só
1 citrom héja - vagy citromaroma
3,5 dkg olvasztott vaj

Zabkása kakaóval, joghurttal és naranccsal

2008-02-08T08:49:00.000+01:00

Onnan szoktam tudni, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz, hogy ellenállhatatlan joghurtéhség tör rám. Ilyenkor minden reggelire gyömülcsös joghurt turmixot, joghurtos müzlit vagy hasonlókat készítek magamnak, és ha nincs túl hideg, kitelepedek a teraszra befalni. Persze ahhoz most még hideg van, de a nap legalább gyönyörűen süt.
Eszembe jutott a tavalyi zabkásám, de most kicsit máshogy csináltam. Talán még finomabb is lett.

Egy fél bögre apró szemű zabpelyhet kicsit kevesebb, mint egy bögre vízzel feltettem főni, és megszórtam kakaóporral. Nagyon gyorsan megpuhult és besűrűsödött. Ekkor hozzákevertem egy doboz vaníliás joghurtot (egyébként nem szeretem már az ízesített joghurtokat, de anya mindig csak ilyeneket vesz, én pedig mostanában nem vásároltam - szerencsére végeredményben tök jó lett a zabkásában) és egy nagy kanál mézet. És kis gondolkodás után egy narancsot is belekockáztam.
Egész meglepő ízek vannak benne, de finom. :)

Kókuszcsók

2008-02-07T10:45:00.000+01:00

A maradék tojásfehérjékből készült, Ana receptje alapján - már nem először. Nagyon egyszerű és nagyon finom. Igazából nem szoktam betartani a megadott arányokat, de azért a végén majd azt írom le.

Nekem hat tojásfehérjém volt, úgyhogy annyiból vertem habot. Időközben cukrot is tettem hozzá, de nem mértem, csak úgy kb-ra, meg egy nagy kanál mézet és négy-öt deka keményítőt. Mikor már nagyon kemény a hab, hozzákevertem kb egy kanál citromlevet és 20 deka kókuszreszeléket. Egy kanállal kupacokat tettem a masszából a sütőpapíros tepsire, és 160 fokon sütöttem, míg szépen megpirult. Kihűlés után olvasztott étcsokival csorgattam meg, hogy ellensúlyozza az édességet.

Hozzávalók eredetileg:

4 tojásfehérje
10 deka cukor
egy kanál méz
13 deka kókuszreszelék
4 deka keményítő
egy kanál citromlé vagy ecet

Aranygaluska

2008-02-06T21:24:00.000+01:00

Mióta a kelttésztáktól már nem félek annyira, szorgalmasan gyakorlom a készítésüket. A mostani "áldozatom" az aranygaluska volt. Már másodszor. És kicsit félek attól, hogy minden hétvégén kell készítenem, ez ugyanis MöCö kívánsága. Úgy tűnik, jól sikerült. :)
Ezért aztán azt kell mondjam, kezdeti félelmem a kelttésztáktól, mint mostanra kiderült, teljesen alaptalan volt - vagy szimplán ügyes vagyok. :) Ráadásul a hétvégén majdnem tökéletes szalagos fánkot sütöttem. (Majdnem: csak fél centi volt rajta a szalag, és szerintem annál nagyobbnak kell lennie - de már sejtem, hol rontottam el. A következő hétvégén ismétlem, és arról beszámolok, ha jól sikerül.)

Az aranygaluskát Piszke receptje alapján készítettem, bár nem mertem annyi tejet tenni bele, mert más receptek kevesebbet írtak. Nála részletesen olvasható a recept és az elkészítés, én itt inkább csak magamnak lejegyzetelem.

Egy bögre (2 és fél deci) tejet meglangyosítok, teszek bele egy kiskanál cukrot és feloldok benne 2 deka élesztőt (ez egy fél kocka). Egy nagy tálba beleöntöm a lisztet (ha lenne szitám, akkor szitálnám, de nincs), mélyedést csinálok a közepébe. A mélyedésbe kerül két tojássárgája, 5 deka porcukor (bár inkább kevesebb), 6 deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Ezt alaposan összedolgozom és addig dagasztom, míg szépen elválik a kezemtől és a tál oldalától.
Pihen másfél-két órát és szép nagyra kel.
Ekkor átgyúrom kicsit. Lehetne nyújtani és szaggatni is, de egyszerűbb kis gömböcskéket gömbölygetni a tésztából. Egy sütőedénybe (lehet nagy tortaforma vagy bármi más - nekem eddig mindenből "kikelt", valami nagyobb kell) leteszem az első sor gömböt - kis távolságra egymástól. Megszórom kicsit cukrozott dióval (igazából dejóval, mert MöCc nem szereti az igazi diót, én viszont a dejót is nagyon szeretem), a többi gömböcöt pedig beleforgatom a dióba - így garatnáltan sok dió lesz rajta. És még plusz meg is szórtam a sorokat dióval. A felülre kerülő gömböket már nem dióztam meg, mert azokat fényesre-pirosra szeretném sütni, ezért sütés előtt megkenem tojásfehérjével.
Így kel még jó fél órát, aztán be a meleg sütőbe. 200 fokon sül kicsit több, mint fél órát, közben eszembe jut, hogy így meg fog égni a teteje, úgyhogy gyorsan beborítom alufóliával. 40 percnek elégnek kell lennie.

Vaníliasodót készítek hozzá, szintén a Piszkénél látott módon, csak egy liter tejből, mert még így is kevés lesz. :)
A liter tejet felteszem melegedni. Másfél deci kivételével, mert abba belekeverek négy tojássárgáját 3-4 kanál cukrot, vaníliát valamilyen formában és négy deka keményítőt. A forró tejhez kell hozzákeverni, az besűrűsödik és kész.

Hozzávalók:

Tészta:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
két és fél deci tej
5 deka porcukor
6 deka olvasztott vaj
két tojás sárgája
egy csipet só mindenképp!!! (sokszor elfelejtem, de kell)

Sodó:
1 liter tej
4 tojás sárgája
3-4 kanál cukor
4 deka keményítő

Megmarad: 6 tojásfehérje. :)

Kínai keles, borsós, gombás ragu rizzsel

2008-02-06T16:35:00.000+01:00

Ez volt a kedvencem még korábban, amikor öt évig vegetáriánus voltam. Azóta rájöttem, hogy nem tudok füstölt szalonna és füstölt kolbász nélkül élni. :))) Akkoriban még anya főzött - két-, sőt sokszor háromfelé. Ezt a receptet, ha jól emlékszem, valamelyik testkontrollos könyvből néztem ki, de most nem találom. Végül is így is elronthatatlan és nagyon-nagyon finom. Barna rizzsel az igazi (itt simával készült, de következőnek már barnával, és még MöCönek is jobban ízlett úgy).

Igazán egyszerű elkészíteni:

Csíkokra vágott hagymát kicsit olajon megpirítok, majd hozzáadom a szeletelt gombát, egy kis fagyasztott borsót és falatnyi darabokra vágott kínai kelt. Addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Közben só és bors kerül rá.
Rizzsel tálalom.

Sajtos pogácsa

2008-01-27T14:39:00.000+01:00

Most, hogy egyre ügyesebb vagyok a kelttésztákban, volt merszem felvállalni a vasárnapi pogit anya helyett. Másoknak lehet, hogy furcsa, miért kell ehhez bátorság, de a mi családunkban jó kelttésztát legendásan csak nagymama korúak tudnak készíteni. Persze ezt már anya is igyekezett többször megcáfolni, de valahogy - egyfajta pigmalion effektusként - neki is igazán csak most megy jól, hogy már felnőttem. Én viszont Pécsen lelkesen gyakoroltam - bár ez a blogon nem látszik, mert feltenni már lusta voltam, de MöCö lelkes tanúja lehet a kísérleteimnek. És arra jutottam, hogy a kelttészta egyáltalán nem misztikus! Még dagasztásra használható kenyérsütő vagy dagasztókaros robotgép nélkül sem.

Úgy kezdődik, hogy egy doboz tejfölben egy kockacukor társaságában meg kell futtatni az élesztőt (nem volt tej, de így is felfutott, csak lassabban kicsit). Fél kiló lisztet elmorzsoltam olyan 10 deka margarinnal és egy nagy kanál zsírral, sóztam, hozzáütöttem egy tojást és az élesztős tejet. Alaposan eldolgoztam és hagytam kelni.

Most jön a bonyolultabb, a hajtogatás:
Kinyújtom a tésztát, vékonyan megkenem margarinnal, megszórom reszelt sajttal, majd félbehajtom, elfordítom és megint hajtok rajta. Így kel egy fél órát. Újra kinyújtom, kenem, megszórom. Pontosan úgyanúgy félbehajtom, fordítok rajta és megint hajtom. Fél óra pihi. Harmadszorra ugyanez, fél óra pihi.
Végül nyújtás, bevagdosás, szaggatás, kivajazott-lisztezett tepsibe pakolás, tojással megkenés, maradék sajttal megszórás, sütés.

Hozzávalók:
fél kiló liszt
egy doboz tejföl
kockacukor
kb fél élesztő
egy tojás
kb 10 deka margarin
valamennyi zsír
só

Brownie torta

2008-01-27T14:02:00.002+01:00

Lehet, hogy rossz szokás csupán, de amíg bármilyen kaja után nem eszek valami édeset, nem érzem úgy, hogy jól laktam volna. Tegnap is így jártam, éhes voltam, mint a farkas - de ellen akartam állni. Nem sikerült. Szenvedtem egy darabig, hogy kibírom, kibírom, kibírom - aztán feladtam.
Azért ezt a brownie-t sütöttem meg, mert karácsonyra adtam ilyet ajándékba, és igencsak aggódtam, hogy tényleg jó-e. Ki kellett próbálnom. Még az ünnepek előtt láttam Cukroskatánál, aki egy német blogon találta. Megbíztam a bloggerekben, elkészítettem üvegbe kipróbálás nélkül, és nem is kell megbánnom - tényleg finom. :) Kevesebb cukrot tettem bele, mint amit a recept ír, de még így is túl édes nekem - ezért savanykás baracklekvárral eszem. Így pont jó. Ja és előbb is kivehettem volna a sütőből - de ez a képen nem látszik. :)))

Egy nagy tálba kimértem kicsit kevesebb, mint 15 deka nagyonbarna (ragacsos-büdös) barnacukrot, olyan 10 deka körüli kevésbé barna barnacukrot, 5 deka kakaóport, 10 deka apróra vágott diót, két-három kanál zabpelyhet, maradék kandírozott narancs- és citromhéjat, 20 deka lisztet, fél csomag sütőport, fél teáskanál sót - és jól összekevertem.
Egy másik tálban megolvasztottam 12 és fél deka margarint (fél kocka - szívesebben csináltam volna vajból, ha van itthon) és habosra kevertem három tojással.
A tojásos keveréket alaposan összekevertem a száraz hozzávalókkal, még kb fél deci tejet hozzá kellett öntenem és kizsírozott-kilisztezett tortaformában (28 cm átmérő, de lehet 20x30 cm-s téglalap alakú formában is, akinek van) előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem, közepes lángon. Más figyeljen oda sütés közben, és időben vegye ki - mondjuk csak az oldala keményedett meg, az ízén nem változtat - szerencsére.

Üvegben is nagyon jól néz ki rétegezve ajándéknak a száraz alapanyag, elkészítve pedig finom. :)
A legjobb benne a dió és a kandírozott citrusok sem tettek rosszat neki.

És akkor új szokásként leírom a hozzávalókat. A korábbi receptjeimen én magam is nehezen igazodok ki, hátmég ha valaki más akarja az én leírásom alapján elkészíteni...

Száraz hozzávalók:
25-35 deka cukor - legalább fele barna
5 deka kakaópor
12 deka apró darabokra vágott dió
ízlés szerint zabpehely, kandírozott gyümölcsök
20 deka liszt
fél csomag sütőpor
só

Egy literes üvegbe rétegezve jópofa gasztro ajándék, elkészítési útmutatót mellékelve.

Nedves hozzávalók:
12,5 deka margarin vagy inkább vaj
3 tojás
ha nem áll össze a tészta, kevés tej vagy ilyesmi

Új gép

2008-01-26T17:15:00.001+01:00

Ilyen gyönyörűségem van. Még mindig nem hiszem el. Karácsonyra ajándékként kértem az öcsémtől, hogy vigye be a szakszervízbe a régi gépemet (Canons PS S1IS - használtan vettem), amit elvileg - miután szériahibás - garanciaidőn túl is ingyen javítjanak. Múlt héten vadiúj (Canons PS S5IS!!!!!) géppel állított haza. Miután megjavítani nem tudták, kicserélték. Ingyen.
Nem, én még most sem hiszem el. Hogy ezt én mivel érdemeltem ki a sorstól, vagy mit kell érte cserébe tennem, nem tudom, de hogy ilyen az emberrel nem történhet csak úgy, abban biztos vagyok. Félve örülök. :)))
Most már majd nem lehet velem viccelődni mint itt és itt. :))) Ez a gép ugyanis nem viccel! Ránézésre is komoly, már-már ijesztő. A mérete is, a tudása is. Meg kell tanulnom rendesen fényképezni, nincs vita. És önfegyelmet is kell tanulnom, és nem csak így-úgy kattintgatni. Pont jókor jött Dolce vita írása. :)
Már csak a vinyómat kell megcsináltatnom vagy kicseréltetnem, hogy dolgozni is tudjak a képekkel, és kifogásom sem lehet, hogy nem blogolok.
Röviden ennyi.

Persze van még hosszabban is...

Merthogy olyan fura kedvem van mostanában. Mert főzök és főleg sütök rendületlenül hétvégente MöCönek. Neki pedig van fényképezőgépe, nem is romlott el, mégsem írtam semmit. És nem is fotóztam, kivéve múlt hétvégén egy ötperces zsemlét. Azt sem tettem még fel.
Mentegetőzhetnék, hogy hulla vagyok, mikor Pécsre érek péntek éjjel, és aztán fél nap takarítás, és mosás és főzés - de igazából lusta vagyok. Vagy nem is tudom, tényleg nem könnyű pszichológusnak lenni sem, ezt hozzátenném, és szegény MöCöm jogosan panaszkodik, ha a fél szombatot végigbőgöm - fáradtságra hivatkozva.
Tennem kell valamit. Az első lépést már megtettem: minden este jógázok (öt tibeti), és meglepően hatékony. Úgy érzem, kevésbé fáradok el, tovább tudok figyelni, kevésbé veszem magamra mások fájdalmát. Persze ez a gyakorlottsággal is összefügg - csoda tudja, mitől van így, mindenesetre a jógát nem merem kihagyni egy este sem. :)
A magamból a világ felé fordulás és így az önterápia második lépése lesz, ha újra elkezdek blogolni. Ha a jógához hasonló elszántsággal vágok bele, akkor minden hétvégén lesz mit ide írnom. De ezt - magamat ismerve :) - nem garantálom. Majd meglátjuk.
A legmotiválóbb, hogy olyan sok mindent megcsináltam már mások blogjából, de ha nem írom meg itt, akkor elfelejtődik, a papírfecnik, amikre a recepteket jegyzetelem ki és amikből a konyhában aztán alkotok, eltűnnek. Úgyhogy a biztonság kedvéért mindennek ide kell kerülnie - és az sem fog zavarni, ha csupa olyan recept lesz, amit másoknál láttam. Végül is magamnak írom, vagymi?! :)))

BKM!

2007-12-24T17:14:00.000+01:00

Ha már van hozzá egy sztorim is, akkor miért ne...

Ma délután, karácsonyfadíszítés közben:

Ildinkó (elgondolkozva): Anya! Amikor még gyerekek voltunk, és reggelre a szobánkban ott volt a karácsonyfa, akkor azt hogy csináltátok???

Anya (tök ártatlanul nézve): Akkor még az angyalok hozták.

Nagynéném: Hát nem tudtad?!

:)))

És nem árulták el!

Szóval Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Narancsos trüffel erdő

2007-12-11T00:09:00.001+01:00

A tavalyi trüffeleim nagyon rosszul jártak. Karácsonyi ajándéknak készítettem őket a barátaimnak, de a közös karácsonyozásra január közepén került csak sor, akkor ért rá mindenki. Ezt előre tudtuk, így a január másodikai vállműtétem miatt mindent jóelőre el kellett készítenem. Nem gondoltam rá, hogy a hideg spájzban megromolhat - így rettentően elkeseredtem, mikor az ajndékozás délutánján a gyönyörű dobozaimba (szintén kézzel készített, mind egyedi) belenézve hatalmas penészkupacokat láttam. :((( Nem tudtam mást tenni, beállítottam üres dobozokkal - és az ígérettel, hogy következő Karácsonykor pótolom. Szerencsére a dobozok önmgukban elmentek ajándéknak, úgyhogy senki sem panaszkodott, de az ígéretemet megtartom.

Ez az első próbálkozás (mert többfélét tervezek), T3v receptje alapján, és nagyon finom lett. Maci trükkjével vontam be csokival, így lett belőle erdő. :)

6 deka vajat 75 ml (haha T3v, hogy mérsz ki 75 ml tejszínt??? :)))) ) egy kis jénaiban felforraltam, lehúztam a tűzről és belekevertem egy tábla narancsos bio étcsokit (dm-es) és még egy csomó 70%-os étcsokit (összesen 22 deka). Reszeltem még bele narancshéjat, meg tettem bele apróra vágott kandírozott narancs- és citromhéjat (szintén teszkós, mint T3v-nél), és majdnem kifelejtettem az egy tojássárgáját, de végül mégsem. Ment a hűtőbe egy napra. Gyönyörűen megdermedt elsőre, nem úgy, mint a tavalyi, amivel tök sokat szenvedtem. Arra jutottam, hogy a trükk: csak a tejszínt kell melegíteni, a csokit már utána kell belekeverni - ez elhűti ugyan eléggé a tejszínt, viszont besűrűsödik. Aztán lehet, hogy a tavalyinak voltak rosszak az arányai, de ezt nem fogom még egyszer kipróbálni - inkább ragaszkodok T3v-trüffelkirálynő receptjeihez. :)
Másnap kanállal szaggattam belőle darabokat, és kézzel kicsit megfomáztam. Ment még be egy tányéron a hűtőbe hűlni, hogy a csokibevonásnál ne olvadjon meg nagyon. Mikor jól megkeményedett, akkor olvasztott csokival (40%-os tejcsoki, mert a tesztelő által túl erősek nyilváníttatott a natúr massza) bevontam (Maci-trükk: fogpiszkálóra feltűzni, így minden oldala csokis lesz) és cukros mogyoróba (lidlis) forgattam. Hungarocellre szúrogattam őket dermedni.
A tesztelő szerint így már nagyon tuti. :)

Kókuszos házi szaloncukor

2007-12-11T00:08:00.001+01:00

A múltkori szaloncukornak hatalmas sikere van, többen elkérték a receptet, eddig mindenkinek ízlett. Vagy csak udvariasak voltak. :) Mindenesetre még múlt hétvégén kipróbáltam egy kókuszos változatot is, nekem ez jobban ízlik, csak nem volt megfelelő csomagolópapírom és elég időm befejezni, csak most.

Különben ugyanúgy készül, csak kicsit más van benne:
Fél kiló cukorból és másfél deci vízből fondantot főzök, ahogy a múltkor. A kifehéredett masszához keverek 5 deka vajat és egy tábla fehércsokit. Miután ezek beleolvadtak, jön 10 deka darált keksz és 20 deka kókuszreszelék, valamint sok apróra vágott, rum(aromá)ba áztatott mazsola. Kézzel jól össze kell dolgozni, és tepsibe vékonyan elteríteni. Aztán kihűlés után be lehet vonni az egyik oldalát csokival, majd megszilárdulás után a másikat. Szeletelni, csomagolni, osztogatni. :)

Zimtsterne - abból, ami van :)

2007-12-09T11:59:00.000+01:00

Mikor megláttam Maci gyönyörűszép fahéjas csillagait, tudtam, ilyen nekem is kell. Persze, a mandula drága és különben sincs itt Pécsen darálóm. Otthonról persze hozhattam volna darált diót, de ez a hetem olyan sűrű volt, hogy nem volt időm diót törni, pucolni, darálni. A lidliben van darált mogyoró, de nem olcsó (valahogy mindig nagyon sajnálok kiadni pénzt olyasmiért, ami otthon is megterem), így csak egy csomaggal vettem, meg vettem dejót (én szeretem nagyon az ízét, és MöCö meg úgysem szereti a diót), de így még mindig nem volt 50 gramm, úgyhogy kipótoltam kókuszreszelékkel.
Isteni finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyem meg az egész dobozzal. Teához a legjobb.

Ez is egy melós süti, de nagyon megéri:

20 deka darált mogyorót, 25 deka dejót és 5 deka kókuszreszeléket összekeverek (50 deka összesen, gondolom bármi szárazból lehet, mert miért ne?!). Hozzáadok 20 deka porcukrot (Macinál 30 volt, én nem tettem bele annyit, és így is bőven elég édes), 2 tojásfehérjét, 2 teáskanál mézet, egy teáskanál fahéjat, egy narancs reszelt héját és jól összedolgozom.
Porcukrozott deszkán kb fél centi vékonyra nyújtom úgy, hogy beborítom folpackkal. Ez azért kell, mert nagyon ragadna, gondolom. Csillagokat szúrok ki belőle, szorosan sütőpapírral borított tepsire sorolom. Nyugodtan lehet szorosan, nem nő meg.
A mázhoz 10 deka porcukrot simára keverek egy tojásfehérjével, és szépen megkenegetem a sütik tetejét.
150 fokos sütőben 15 percig sült.
Nagy kár, hogy ilyen gyorsan fogy...

Cápaharcsa és brokkoli

2007-12-09T10:08:00.000+01:00

Még mindig nagy küzdelem MöCövel, mit együnk. Újabban azt csinálja, hogy péntek reggel bevásárol fagyasztott pizzából (lidlis leggagyibb), és mivel fagyasztónk nincs, minél előbb meg kell enni. Nem érti, miért nem tetszik ez nekem. (Többek között már a fülemen jön ki a pizza, ráadásul nem is finom - de kidobni kaját nagyon nem szeretek.)

A hal esetében sosincs vita (pontosabban ő félkész halat enne szívesebben, hogy nekem ne kelljen főzni - nem-és-nem érti, mi a fene bajom van nekem ezzel). Péntek este 10-re ér a busz a Budai vámhoz, ilyenkor a nagyon is útba eső lidli már zárva van, a teszkó viszont szerencsére csak párszáz méter kitérő. Most fizikailag nem éreztem magam túl fáradtnak, így beszaladtam, többek között a másnapi ebédalapanyagért. A hal adott volt (vitamegelőzési stratégia :) ), már csak választani kellett, de hogy ezek a halak milyen drágák!? És mennyit bolyongtam, mire egyáltalán megtaláltam a fagyasztott halakat! Eleve nem szoktam elsőre megtalálni semmit a nagy üzletekben, lélekben pedig még dolgoztam. A lényeg, hogy tecsós pangasius mellett döntöttem, gondoltam, ki kell próbálni ezt is.

Másnap kicsit megbántam, mert nem igazán tetszett az állaga, és sütés után sem igazán ízlett. Egyetlen szerencse, hogy a brokkoli isteni finom volt, és még finomabb a borsos-parmezános beshamel mártás, így sok mártással nagyon gyorsan elfogyott. :)

A halat halfűszer keverékkel kicsit bedörzsöltem, serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem. Közben sós, szódabikarbónás vízben (egyszerrégenvalahol olvastam, hogy szép zöld marad a brokkoli, ha szódabikarbóna van a vízben - nem is próbáltam még máshogy, tényleg zöld így) megpároltam kicsit a rózsáira szedett brokkolit. Másik edényben vajat olvasztottam, lisztet szórtam hozzá, kicsit kevergettem, öntöttem hozzá tejet, besűrűsödött, sóztam, tettem bele szerecsendiót és borsot (utóbbi kicsit megborult, nem tudtam már kiszedni belőle, de pont ez volt a jó végül) és reszelt parmezánt. Miután beleolvadt a sajt, ráöntöttem a serpenyőben lévő halra, kicsit összemelegítettem. Kész.

Elbénázott amerikai palacsinta

2007-12-08T20:46:00.001+01:00

.
Reggel, félálomban, liszt helyett ügyesen hozzáborítottam a félkész masszához a grízt. Azért nem lett rossz, a múlt heti narancslekvárral és tejszínhabbal. Bár a tejszínhab jól elolvadt a forró palacsintán, vagy minek is nevezzem. A később kisültek lettek jobbak, addigra volt ideje megduzzadni a darának.
Tanulság: félálomban jobban odafigyelni a főzésre - ha már egyszer reggelit akarok. :)

Briós

2007-12-03T19:38:00.001+01:00

Még hétfőn sütöttem brióst, mert annyira megtetszett Cserke briósa még a velveten. És nem is lett rossz, bár elég tömörre sikerült a tészta. Na igen, nem vagyok még egy kelttésztagyúró profi (gép meg nincs), de gyakorlok szorgosan, majdnem minden hétvégén valami keltet tuti sütök.

Azzal kezdtem, hogy az alapanyagokat szobahőmérsékletűre melegítettem. Aztán az 50 deka lisztbe beleöntöttem egy csomag élesztőt, három kanál cukrot, csipet sót, 5 deka vajat, 4 tojás sárgáját, egy deci tejet és egy deci tejszínt és sokáig dagasztottam. Aztán langyos helyen egy órát pihentettem. Aztán megformáztam belőle 12 brióst (és bosszankodtam, hogy folyton kitekeredik a fránya), és sütőpapíros tepsin még fél órát kelesztettem. Aztán megkentem tojásfehérjével, megszórtam cukorral és egy kis fahéjjal, és 180 fokon megsütöttem. Aztán ettem baracklekvárral, teával.
Azért ez sem rossz, de leszek majd még ügyesebb is talán.

Narancslekvár

2007-12-03T15:10:00.000+01:00

Hétvégén narancslekvárt főztem - jó melós. Pár órát elszórakozik vele az ember. És hogy megéri-e? Hááát... Talán igen, bár olyan hülye narancsot sikerült vennem, amit lehetetlen volt tökéletesen megtiszítani, így kicsit keserű lett. Palacsintával kétségtelenül finom volt, MöCönek is ízlett, de még nem vagyok biztos, hogy - ahogy eredetileg terveztem - ajándéknak oda merem-e adni bárkinek is. Azt hiszem, kénytelen leszek kinyitni az egyik üveggel hévégén és tesztelni. Nem fog nehezemre esni, nekem bejön kesernyésen is. :)
A recept az iwiw kulináris topikjából, amit szép csendben olvasgatok. :)

Először alaposan megmostam két kiló narancsot és két citromot. 6 narancsnak (nem többnek, így is sokáig tart) és másfél citromnak nagyon vékonyan zöldséghámozóval levágtam a héját, hogy ne legyen rajta a fehér rész, majd vékony csíkokra vagdostam. Egy kis edénybe vizet melegítettem, majd mikor forrt, beletettem a héjakat és 10 percig forraltam. Leöntöttem a levet, lecsöpögtettem a héjakat, újabb vizet tettem fel, de már csak 4 percig forraltam a héjakat. Víz leönt, csöpögtet.

Megpucoltam a két kiló narancsot és a két citromot. Hajajjj... Sokáig tart. Chili&Vanília narancspucolós tippje a velvetről sokat segített, de sajnos a narancsaim minősége még sokkal többet nehezített a dolgon (közben MöCö másnaposan aludt, a lusta d... :) - mindenből kihúzza magát).
Mikor mindet megpucoltam, harminc deka befőzőcukorral (legközelebb több) ment a fazékba, és forrásig melegítettem, félidőtől a héjakkal együtt. Aztán mikor felforrt, még pár percig főztem, és szalicillal gondosan fertőtlenített üvegekbe töltöttem. Fejreállítottam egy időre, aztán kész.

Ma Dulmina is épp ilyen narancslekvárt tett fel a blogjára, úgy látszik, ez már csak így megy, nincs új a nap alatt. :)))

Erdei gombás rizottó

2007-12-03T14:18:00.000+01:00

Régóta ki szerettem volna próbálni a rizottót. A rizst én ugyanis nem szeretem úgy, ahogy errefelé mindenki: pergősre főzve. brrrrrrrr.... brrrrrrrr... Gyerekkoromban sem ettem meg, csak akkor, ha valami miatt szottyosra sikeredett, esetleg ha volt benne borsó, de rengeteg, és még több petrezselyem - ezek általában ragacsossá tették, na úgy már oké. Aztán valamikor valahol - talán tévében, nem emlékszem - hallottam az olasz rizottóról, ami krémes. Azóta voltam nagyon kíváncsi. Plusz egyszer Kage (egy fórumos ismerős) meghívott magukhoz, és zöldséges-gyümölcsös-currys rizst készítettek - nagyon szottyos rizsből. Meg ugye a gyümölcsök leve. Hmmm... :) Ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy az olaszos rizottó isteni eledel lehet, és a rizs lehet finom is. :)

Aztán a múlt hétvégén elcaplattunk MöCövel a teszkóig, és kíváncsiságból elrángattam a rizsek felé (megjegyzendő: legközelebbi vásárláskor eleve lerakom a műszaki osztályon, és nem lesz egy csepp vita sem :)))) ), és volt teszkó saját termék rizottórizs!!! :) Persze, nem olcsón, de egyszerűen muszáj volt.
Utána meg nagyon sokat gondolkoztam, hogy ésakkor milyen rizottó is legyen? Nagyon extrát (ez alatt ismeretlen ízeket értek) nem mertem kipróbálni, de a gombás az szimpatikus volt. És ha már, akkor vettem szárított vegyes erdei gombát, olyat sem ettem még úgysem, és csak finom lehet.
Meg utánaolvastam sokhelyen trükköket keresve, és mindenkinél, akinél volt, elolvastam a rizottó-receptjét, és jól feltankoltam tudással. :) Nem linkelek, mert tényleg mindenkiét elolvastam, és már a csoda tudja, hogy mit honnan szedtem, meg hát úgyis igazából egyféleképpen kell csinálni. Na jó, egy Bűvös szakácsos mégis, úgyis ők a legprofibbak.

Végül nem is olyan nagyon bonyolult, csak sokat kell kevergetni.
Úgy kezdődött, hogy még szombaton főztem csirkeszárnyakból húslevest (a kisebb részükből, mert a nagyobból megcsináltam Kicsi Vú fekete fényes csirkéjét, nagyon finom, csak így elsőre nem lett szép, meg el is fogyott, mielőtt lefotóztam volna :) ). Aztán ma beáztattam fél órára a gombákat (a csomag felét, ha már ennyire drága, nem pazarolom). Apróra vágott vöröshagymát üvegesre pároltam egy kis olajon, hozzáadtam a gombát, azt is pároltam kicsit, hozzáöntöttem 40 deka rizottó rizst, fehéredésig pirítottam (bár ez elég nagy túlzás, hisz eleve elég fehér). Aztán rá másfél deci fehérbor (jó minőségű kéne, majd ha egy nem drága jót sikerül hazahozni, nagyon fogok örülni :S ). Ha az alkohol már elfőtt, akkor már csak a fél óráig főzés van hátra, miközben a forró húslevest kevergetem bele kanalanként, mindig megvárva, hogy felszívja a levet. Olyan másfél liter, vagy több leves belement, időközben a gomba áztatólevét is a leveshez öntöttem. Amikor már al dentére főtt a rizs, akkor megy bele egy darabka vaj gyorsan belekeverve, és reszelt parmezán is. Forrón finom. Nagyon finom.

A parmezánt nem mertem az egészbe belekeverni, mert MöCö nem mindig eszi meg. Végül ő is tett a sajátjára - egy hatalmas adag tejföllel együtt. :) Mindent megeszik, ha van benne tejföl. :)))

Mi ez a zöldség????

2007-12-01T10:25:00.001+01:00

Az oké, hogy finom, de tudja valaki, mi ez???

Tavaly a nagynéném egy barátnőjétől három ilyen izét kapott. Azzal az utasítással, hogy olyan zöldség, mint a tök, vagy a cukkíni, és finom rántva. A héja nagyon szúrós, úgy távolítható el, ha pár percig forró vízben blansírozzuk. Utána könnyen lehúzható.
A Nénnya kettőt ki is rántott, ízlett is neki, így amikor a harmadik elkezdett csírázni, megkegyelmezett rajta (már az enyém is csírázik, a képen is látszik a hajtása, de mivel én csak egyet kaptam, nem lesz kegyelem). Szépen beleültette egy cserépbe, tavasszal pedig ki a kerítés mellé. A növény meg őrült növekedésnek indult, olyan kb 5-6 méter hosszan mindkét oldalra befutotta a kerítést és a tujákat, valamint a mogyoróbokrot (a sütőtökkel együtt). Aztán nyár végén elkezdett virágozni, ami elég későnek számíthat nála, mert csak 5-6 termés lett ekkora (kb 15-20 cm), a többi kisebb. A levelei és a virágja is hasonló, mint a töké.
Végül is - annak ellenére, hogy a mogyoróbokron termett - ez nem mogyoró (mint ahogy a mogyoróbokron termett sütötők sem mogyoró), de nem tudjuk, mi.
A héten pont akkor voltam a Nénnyánál, mikor kirántott egyet, A tanulságok: kicsit édeskés, roppanós zöld húsa van. Az állaga egy kicsit patisszonnos, nem puhul át annyira a sütés során, mint a többi tökféle. Egy nagy magja van a közepében, de nem kell kiszedni; kicsit keményebb, mint a zöldséghús, nekem a főtt dió jutott róla eszembe, olyan fehér, mint a dióbél, és az íze is hasonló. Nénnya csinált már belőle tojásos zöldséget, meg zöldséges tésztát (paradicsommal, paprikával, cukkínivel) is. Azokat nem kóstoltam, de azt mondta, az is finom.

Már csak egyetlen kérdésünk van: hogyan szólíthatjuk különös zöldségünket?

UPDATE:

Nem bírtam kivárni, míg valaki olyan idetéved, aki ismeri, úgyhogy a terebess-re vetettem magam. Szerencsém volt, mert c betűvel kezdődik a neve, így gyorsan megtaláltam.
Egymagvútök vagy trópusi tüskéstök. Saját nyelvén chayote (csajote) és még sok más, de nekem ez a legszimpatikusabb.
A virágaira úgy látszik nem jól emlékeztem, majd a következő nyáron jobban megnézem őket. Különben olyan, ahogy én is leírtam.
További érdekességek:
Minden részét felhasználják: a termést, a gyökeret (ami a mi éghajlatunkon nem, de a trópusokon krumpliszerű lesz), a leveleket (spenótpótló, sok vasat tartalmaz) fogyasztják, a szára takarmány lehet, de alkalmas kosárfonásra is.
Vitamintartalma nem jelentős, ásványianyag tartalma már valamivel jobb: kalcium, foszfor és magnézium van benne. A legkevesebb a termésben, több a gyökérben, és legtöbb a levelekben - jövő nyáron teszteljük majd a leveleket is. :)

UPDATE 2. :)
A wikipédián plusz érdekességek.
És miért kell a miénknek pont tüskés fajtájúnak lennie??? A neten alig van tüskésről kép. Igazán kifoghattunk volna egy tüskétlent. Nagyon szúrós ugyanis. :)
Ilyen a mi formánk... :)))

Házi szaloncukor első próbálkozás - ronda, de finom

2007-11-26T13:12:00.000+01:00

Itt az ideje, hogy ezt a bejegyzést megírjam, mert a múlt hétvége után majd most jön a következő próbálkozás. Szóval a történetiség kedvéért a múlt hétvége eredménye:

Még gyerekkoromban Apa sokat mesélt arról, hogy a Szakácsmama minden Karácsonykor rengeteg szaloncukrot készített. Akkor ez engem nem fogott meg különösen, mert nem szerettem a szaloncukrot - nálunk ugyanis mindig csak zselés volt, és a réges-régi konzum - utóbbi minden évben újra felkötve a fára, mert senki nem ette meg (ez ovis korom környékén volt, akkor már biztos lehetett kapni mást is, jobbakat - akinek volt rá pénze). A konzum máig megvan a Karácsonyi díszek között, csak már nem kerül fel a fára... :)))
A Szakácsmama széteső füzetében meg is van a recept: egy kiló cukrot 3 deci vízzel felfőzünk. Akkor jó, ha egy drótkarikát belemártva buborékot tudunk fújni belőle. Ekkor vizes tálba öntjük, meglocsoljuk pár csepp vízzel, és fehéredésig keverjük. Belekeverjük az ízesítőket.
Hát, ezzel nem sokra megyek. Addig még oké, hogy a cukrot fehéredésig keverem, na de milyen ízesítők????
Aztán megnéztem a mama szakácskönyvében is, de ott csak annyival több az infó, hogy az így létrejött anyag a fondant, és ehhez keverjük az ízesítőket.
Apa pedig már sajnos nem él, hogy megmondaná nekem, mik is voltak azok a titokzatos ízesítők.
Mielőtt azonban teljesen feladtam volna, szerencsére Dolce vita is elkészítette házi szaloncukrát. Egyből felismertem: ennek az alapja ugyanaz, csak fél kiló cukorból (egyébként a szakácskönyv is fél kiló cukrot ír, de a mama "nagyban nyomta", szerintem a fél falut ő láthatta el szaloncukorral. :)

Gondolom, a mama nem ezeket az ízesítőket rakta bele, hanem mondjuk diót, mákot és hasonló, a falun gyakran előforduló dolgokat, de a Dolce vitai alapokon nyugvó sajátom is finom lett, és talán neki is ízlene. Azért Anyát még majd megkérdezem, ő emlékszik-e, miket tettek a régi szaloncukrokba (csak ne legyen mérges rám, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozok... :S ).

Először a fent leírt módon, csak fél kiló cukorból és másfél deci tejből megfőztem a fondantot. És tényleg lehet belőle buborékot fújni, bár egyelőre ebben nem vagyok profi. Még. :)
Kevertem sokáig, míg fehérre hűlt, de még langyos maradt. Ekkor kevertem hozzá 5 deka vajat és 10 deka étcsokit. Aztán kb fél óra múlva eljutottam odáig a nagy agyalásban, hogy ha másnapig pihentetem, akkor ez nagyon kemény lesz, úgyhogy inkább rögtön belekevertem a többi hozzávalót is: egy kis ampulla rumaromát, egy narancs reszelt héját, 20 deka darált mogyorót, 10 deka darált kekszet, és 10 deka apróra vágott datolyát. Kb másfél-egy centi vékonyan kiterítettem egy sütőpapírral borított tepsire. Gondoltam, ekkora adagot mire az ember kézzel megformázgat, az jóideig eltart, jó lesz nekem a hasáb is.

Másnap úgy gondoltam, hogy én ezt még bevonom csokival, persze elég csúfos kudarc lett. A Maci által ajánlott fogpiszkálóra feltűzős módszer nem működött, mert nagyon darabos-omlós lett a massza, úgyhogy a már hasábokra vágott masszára borítottam a csokit. Mikor megszáradt, megfordítottam, és arra az oldalra is.
Kár volt előre felvágni, mert így elég csúnya lett - és különben is hadilábon állok a csokival való bevonással, még soha semmilyen sütin nem sikerült jól. De hát gyakorolni kell, és azzal pedig nem lesz baj. Szerencsére ez így is nagyon finom. Mondhatni túl finom.

Megint másnap (három napos művelet volt! :o) szépen becsomagoltam szép aranyszínű papírba. Aki azt gondolja, hogy ez könnyű, az nagyon téved. Folyton kicsomagolódik, kitekeredik, csúnyára sikerül. Ezért nagyon erősen, és tovább kell tekerni, mint az ember gondolná. Szegény ujjaim a végére már nem kicsit fájtak. És eredményképp olyan, amilyen: randa. De finom.

És hogy megérte-e?
MEG! :)))

Remélem, mire ma visszaérek, nem azt látom, hogy az összes fáradtságosan becsomagolt papír üres, mert MöCöm megette...

Narancsos keksz

2007-11-25T22:16:00.000+01:00

Mostanában nem nagyon főzök, amit annyira nem is bánok, legalább pihenek. Persze azért az édességek készítése holtfáradtan sem maradhat el. :)
Két hete hétvégén vettem kiszúróformákat, és mindenképp ki szerettem volna próbálni (ezek nagyon alap formák, de legalább vannak; majd később csatlakozok én is a mindenféle szép mintákat imádókhoz, de most örülök ennek is :) ). Csakhogy múlt hétvégén nem sikerült, viszont időközben megláttam Chili cicáit, és egyszerűen muszáj volt kipróbálnom a receptet.
Jól tettem, mert így legalább egy karácsonyi süti megvan, ugyanis kötelező jelleggel újra kell sütnöm az ünnepre, akkora sikert aratott. :)
Ezt pedig nem bánom, mert nekem is nagyon ízlik, ráadásul tényleg könnyen és gyorsan elkészül.

175 gramm puha vajat 100 gramm porcukorral és egy vanílisá cukorral (azaz én a vaníliással együtt mértem ki a 100 grammot) habosra keverek, majd hozzákeverek egy tojást és egy ampulla narancsaromát (bár nem szeretem az ilyesmit, de volt a Lidliben sokfajta aroma egybecsomagolva, és ki kellett próbálnom - várakozásaimmal ellentétben jó választás volt, nekem legalábbis nagyon bejött, és nem érzem, hogy mű-íze lenne). 300 gramm lisztet gyúrtam még hozzá, és ment pár órára a hűtőbe.
Aztán nyújtottam, szaggattam, sütöttem (180 fok, 15 perc kb).
Mázat készítettem, és abba mártogattam: egy narancs héját lereszeltem és hozzáfacsartam a levét, és annyi porcukrot adtam hozzá folyamatos kevergetés mellett, amennyit felvett (nem mértem, olyan 15-20 deka lehetett talán). Miután kenőecsetem még nincs, először az ujjammal próbáltam rákenni a sütikre a mázt, de rájöttem, egyszerűbb szépen belemártogatni a tetejüket, több is ragad rájuk, gyorsabb is.
Tényleg nagyon-nagyon finom süti!

Céklás muffin - csak erős idegzetűeknek!

2007-11-12T22:54:00.001+01:00

Durván néz ki, de - szerintem - nagyon finom. Sajnos, a képek nem tökéletesek, de nem is csalnak sokat - ez tényleg NAGYON lila.
Maradt a gnocchi után másfél kicsi céklám (mert egy felet csak úgy megettem, ha valaki csodálkozna, hova tűnt), és minden hétvégén kötelező muffint sütnöm, és mint a belátásos tanulás vizsgálatainál a majmok esetében, ez a kettő nálam is egyszer csak összeugrott, és ez lett belőle. Csak mert úgy gondoltam, miért ne? (Vagy egy ismerős szavaival: Mitüne?!) :)))

A nálam már hagyományos módon készítettem a muffint, pár eltéréssel. Az alap a két bögre liszt, benne kevés szódabikarbóna és sütőpor, aztán most még hozzá egy bögre zabpehely. Másik edényben kb egy deci joghurt, egy deci vagy valamivel kevesebb olaj (érzésre), két tojás, fél bögre cukor - ezt összekutyul. Aztán hozzá a kisreszelőn lereszelt céklák és egy alma. Aztán hozzá a lisztes keverék, egész összekutyul, hihetetlen lila színnek nagyon örül, aztán muffinformákba tölt és megsüt.

Amit nem értek, hogy sülés után miért lett kétszínű: csak a teteje maradt lila (de az durván), az alja pedig érdekes barna:

Céklás gnocchi

2007-11-12T22:24:00.000+01:00

Még sosem készítettem gnocchit, de mákos nudlit már igen, és reméltem, hogy ez sem lesz nehezebb. Otthon szedtem a kertben három céklát, mielőtt anya mindent megcsinálná a hagyományos módon (úgy én kevésbé szeretem). Nagy szerencsém van MöCövel, mert egyáltalán nem finnyás, és mikor megkérdeztem, mit szólna a céklához, legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy szereti. Igazából nála a zöldségekkel nincs gond, viszont az átlagférfiakkal szemben nem igazán lelkesedik a húsokért - és így ilyen szempontból tökéletesen összepasszolunk. :)
Azért kicsit aggódtam, mit fog majd szólni a rózsaszín kajához, amit Zsuzsánál kinéztem.
Háromkor kelt fel, mert éjszakás volt. Ilyenkor mindig nagyon éhes, és hálás is, amiért rögtön ételt tolok az orra elé. Kicsit kikerekedett ugyan a szeme a szerinte nyers hús láttán, de megkóstolta, és két tányérral is evett (no, az övé nem ilyen kicsi tányér volt, mint itt a képen).
Sajnos nekem nem volt itthon sem erdei gombám, sem zsályám (pedig a sima zsályás vaj isteni, egy Sienai étteremben ettem raviolit zsályás vajjal, hmmm... kár, hogy nem volt több pénzünk mást is enni ott), viszont magyarosítottam kicsit: szalonnát pirítottam, és abba forgattam bele a nudlikat.
A legjobb, hogy a cékla édes, a gnocchi puha, a szalonna pedig ropogós és sós - igazán lehetett volna a komplementeres VKF-ben poszt, csak hát arról lemaradtam.

Az elkészítése nem olyan bonyolult, tényleg egy sima krumplinudli, csak itt cékla is van venne. Igyekeztem Zsuzsa receptje alapján készíteni, de nekem sokkal több liszt kellett hozzá - ez nyilván a krumpli és a cékla minőségétől függ.
Szóval a három közepes céklámat alufóliában olyan egy órát sütöttem, majd meghámoztam (végül csak a legnagyobbat használtam fel itt). Olyan háromnegyed óránál feltettem főni a krumplit is. Mire meghámoztam a céklát (nem olyan könnyű), hámozhattam is a megfőtt krumplit, majd összetörtem őket és kis sóval és sok liszttel (a 20 dekát azt kimértem hozzá, de kb szerintem még annyit beletettem - annyi kell, hogy már ne ragadjon a kezemhez) összedolgoztam.
Mikor kész lett a tészta, ujjnyi rudakat sodortam belőle, ezeket centis darabokra vágtam, és aztán villával megpróbáltam őket olyan gnocchisra formázni - kevés sikerrel, szerencsére ez az élvezeti értékét nem csökkenti számottevően.
Lobogó vízben megfőztem a nudlikat, közben szalonnát pirítottam, a kifőtt nudlikat beledobtam a serpenyőbe és kicsit összepirítottam. Aztán még forrón kevertem hozzá petrezselyemzöldet is, mert az finom.

Érdemes kipróbálni, már csak a színe miatt is.

VKF! X. - ötlapos

2007-11-05T13:05:00.000+01:00

Nagyon örültem Lila Füge kiírásának, mert magam is épp ezen a témán gondolkoztam. Elég sok mindenre rájöttem, lassan kicsit már túlsok is - ez van, ha egy pszichológustanoncon túlnő az önismeret.

Anyukám - mint már írtam - nem igazán érti, hogy miért szeretek főzőcskézni, sőt. Pedig finoman főz. Igaz, nem az az újítós típus, de amit csinál, az mindig jó.
A nagynéném, anya testvére viszont nagyon szeret főzni, ifjúsága jórészét vendéglátósként töltötte a felszolgálástól az üzletvezetőségig. Ő igazán ismeri a főzés minden csínját-bínját. Annak ellenére, hogy egyedül él, mindig vár nála valami finomság, ha meglátogatom. A legegyszerűbb ételekből is igazi menüt kerít - saját magának is. Persze, mint egy átlagos testvérpár, mindig is féltékenyek voltak egymásra - így aztán anyukám szenvedélyem iránti ellenkezésének egyik fő okát éppen abban látom, hogy a főzés szeretetében kicsit hasonlítok a nővérére, és ez rossz pont. No, nem baj.

A másik, szerintem nagyobb szerepet játszó ok apukám. Nem sokat főzött, talán csak erdei gombás rántottát (milyen jók is voltak azok a gombászások... azóta egyedül szoktam nosztalgiázni, jóval kevesebb zsákmánnyal), lecsót és csülköt pékné módra, de azt igazán jól. És néha sütött. A nagymama egérrágta receptjeiből. Ilyen ötlapost. Ezt csak ő tudta, és mindig rettentő büdös szalagárészag árasztotta el az egész házat. Talán furcsa, hogy ilyen sütit sütöttem most, mert sosem szerettem. A krémes sütiket úgy általában nem szeretem. Mégis fontos süti számomra, mert Apa kedvence volt. A Szakács mamára emlékezett így, akit én sosem ismerhettem, mert 47 évesen meghalt (tüdőgyulladásban, egy karácsony előtti disznőölés után, mert nem feküdte ki a betegséget, az orvos pedig - ismerve őt, hogy folyton ezer dolga van, és úgyis mondhat neki bármit - nem is próbálta kényszeríteni az ágynyugalomra, míg aztán késő lett, és a kórházban sem tudák már megmenteni). Aztán 47 éves korában Apa is meghalt. Ahogy a dédimama is. Ez olyan szokás nálunk, úgy látszik...
A Szakács mamát mindenki szerette a faluban, mindenféle egyesületben benne volt, mindenkit ismert, mindenki lakodalmára ő sütött. Ezek a lakodalmi (és egyéb, hétköznapi) receptek vannak meg, többször átírva, alig olvashatóan, a régi süteményeskönyv lapjai közé rejtve. Régóta tervezem, hogy a blogon megörökítem őket, mielőtt végképp elhalványodik az írás. Van, amelyik háromszor is át van írva, de a legújabb is alig olvasható és csupán utalásszerű. Így biztosan lesz olyan, amit már sosem fogok tudni reprodukálni.

Ez a recept szerencsére a most vásárolt szalagáré (tudom, tudom, szalalkáli, de mi mindig népies nevén neveztük, mielőtt valaki rámszólna - mert már volt itt ilyen) csomagolásán is rajta volt, de azért inkább a nagymama receptjéhez ragaszkodtam.

50 deka lisztet 5 kanál cukorral, 2 tojással, 5 deka vajjal és két deci tejben megfutatott szalagáréval összedolgoztam. Ötfelé osztottam, egyenként nagyon vékonyra (1-2 mm) kinyújtottam olyan nagyra, mint egy tepsi háta, és pár perc alatt megsütöttem.
Pudingszerű krémet főztem: 1 liter tejet feltettem melegedni, közben két és fél deci tejben elkevertem két nagy kanál kakaóport, öt kanál lisztet és 10 kanál cukrot (nagymama receptjében még reggeli ital szerepel a kakaópor és a tej helyett, olyan már nincs) simára, hozzáöntöttem a melegedő tejhez, és puding sűrűségüvé főztem. Kihűtöttem.
A lapokat megkentem a krémmel, másnapra lehet szeletelni.

A régi jegyzeteket pedig szorgosan silabizálom, folytatása is lesz, terveim szerint.

Maradék töltelékből fasírt vacsira, héjában sült krumplival

2007-11-04T19:41:00.000+01:00

A karalábétölteléket kicsit nagyon elszámoltam: több megmaradt belőle, mint ami a karalábékba került. Sejtettem én, hogy sok lesz, csak mégsem voltam benne biztos. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, de nem baj, majd ha már tapasztalt háziasszony leszek, akkor ránézésre menni fog. Addig meg a hibáimból tanulok.

Végül is jó vége lett, mert isteni vacsink kerekedett. Ugyanis úgy gondoltam, talán lehet ebből a rizses husiból fasírt.
Próba szerencse: kevertem hozzá még egy tojást és elég sok zsemlemorzsát, hogy sűrű legyen. Kicsit erősebben fűszereztem: tettem bele római köményt és görög fűszerkeveréket. Paprikát nem lehet, mert MöCö nem szereti. Bő olajban kisütöttem.
Meglepő, de finom lett. A rizstől ropogós.

Vacsira pedig MöCö sültkrumplit követelt (egyébként már régóra félkész sültkrumplit akar, amit csak be kell rakni a mikróba, amivel már eleve az a bajom, hogy műkaja, és ráadásul én különben sem szeretem a hasábburgonyát), úgyhogy fogtam pár szem krumplit, jól megmostam, félbevágtam, és ment a sütőbe jó fél órára.
Mikor megsült, tettem rá kis vajat, sajtot, meg ugye mellé a fasírtok, és a képen MöCö tányérján tejföl (azt mindenhez eszi) és majonéz.
Igazi fincsi késő őszi kaja.

És a krumpli mellett sütőtök is sült, épp annyival tovább, míg megettük a krumplit.
Nagyontelepocak... :)))
Süti is készült, de az pihen holnapig, VKF-es poszt lesz belőle.

Töltött karalábé

2007-11-04T18:27:00.001+01:00

Idén a kertben karalábé termett sok, anya szerint azért, mert összekeverte a palántákat, és a karfiol helyett karalábét ültetett mindenhova. Nem nagyon fogy, pedig én nagyon szeretem. MOndjuk leginkább csak úgy magában, nyersen, esetleg vajaskenyérrel. De így, töltött karalábénak is finom.
Úgyhogy pénteken szedtem négyet, és lehoztam Pécsre, hogy majd főzök. Anyát meg kikérdeztem a receptről, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Nem is lett olyan, mint az övé szokott, de azért nagyon ízlett.
MöCö kicsit tartózkodó volt a karfiollal szemben. Mikor még otthonról kérdeztem msn-en, hogy jó lesz-e, ha viszek karalábét, csak annyit mondott, hogy hát annak semmi értelme, hogy a kar a lábé. És különben is, mi a szösz az a karalábé. Nos, mondtam én, hogy panelnomád... :) Ráadásul tényleg nagyon csodálkozott, mikor meglátta a zöldségeket.

Kicsit macerás elkészíteni, leginkább a karalábék kivájása miatt. Először megpucolom a zöldségeket, majd egy kanállal kivájom a közepüket. Kicsit nehéz, mert elég kemények. A kivájt karalábé is megy bele az ételbe.
A töltelékhez két kisebb fej vöröshagymát megpárolom és egy bögre riszt félig megfőzök. Aztán egy tálban összekeverem a rizst, a hagymát, darált húst (pulyka volt épp, de mindegy), két tojást, és fűszerezem - só, bors, biovegeta, apróra vágott petrezselyemzöld.
Megtöltöm a kivájt karalábékat, beleteszem egy lábasba, mellé-köré a kivájt részeket, felöntöm vízzel olyan háromnegyedig vagy tovább és főzöm. A vízbe kell egy kis só.
Mikor megfőtt, liszttel vagy keményítővel elkevert tejföllel behabarom, kicsit összeforralom, és kész.
Én úgy szeretem, ha sok a leve.

Kicsi Vú-féle almás-túrós muffin

2007-11-03T18:45:00.001+01:00

Mióta pár hete először sütöttem Kicsi Vú muffinját, nagy kedvencünk lett. Tényleg isteni finom, puha sütemény. Rájöttem, hogy a reszelt alma a puhaság titka - azóta más muffinokat is csinálatm reszelt almával, és mindnek jót tett. Itt a hátránya annak, hogy nem írtam a blogot - sajnos már nem is emlékszem mindegyikre, arra meg pláne nem, hogyan csináltam... (No persze akkora nagy variációs lehetőség nincs.) :)

Amiben ez a mostani muffin különbözik az eredeti recepttől, hogy - ahogy az előbb is említettem - nem volt itthon rendes liszt. Így ebbe is nagyrészt rétesliszt, kisrészt teljes kiőrlésű liszt került - szerencsére nem ártott neki.

Egy másik tanulság: tényleg sok lesz a tészta, nem fér bele mind a muffinformákba. Először elég kevés tésztát tettem a formákba, és sok maradt a hosszúkás kenyérsütő formába. Túl vastagon volt, és nagyon nehezen sült át. Érdemes inkább jobban megpakolni a muffinformákat, mert abban úgyis átsülnek.

Igazából teljesen ugyanúgy csináltam, mint Kicsi Vú, de azért leírom:
Először lereszelek három almát egy kistálba. Aztán 25 deka lisztet összekeverek egy csomag sütőporral és csipet sóval. Egy másik tálban 12,5 deka kicsit megolvasztott vajat, 12,5 deka cukrot (lehet barna is), két tojást habosra keverek, majd hozzákeverek 25 deka túrót, 3 evőkanál tejfölt. Aztán hozzákeverem az almát is, aminek a levét kicsavarom (a levet megiszom, mert finom :) fele persze MöCö-é). Aztán hozzámegy a liszt is, összekeverem, aztán bele a formákba, majd az előmelegített sütőbe 160 fokra, 25 percre.

Utána már csak meg kell menteni annyit, amennyit az ember a buliba szán. Ez a legnehezebb.
Mára ez az egy darab maradt - szerencsére, így le tudtam fotózni.
(A visszatérés nem lett volna igazi muffin nélkül... :))) )

Kakaós-fahéjas és lekváros csiga

2007-11-03T18:03:00.000+01:00

Megtanultam kelttésztát készíteni. :)))
Ez azért nagy szám, mert egész gyerekkoromban azt hallottam anyától, hogy igazán jó kelttésztát csak a nagymama korúak tudnak készíteni. Igaz, az igazán jó kelttésztától még messze van a művem, de kezdetnek egyáltalán nem rossz. Szerintem.
Múlt hétvégén készítettem először ilyen kakaós csigát Gesztenye Gusztika recetje alapján. MöCö véleménye annyi volt, hogy "ez egész jó, ilyet máskor is csinálhatsz". :)
Tegnap pedig pizza-party volt az ismerősöknél, itt volt az alkalom a gyakorlásra. Szerencsére mindenki megelégedésére, jól sikerült. :)

A kelttésztát egészen úgy csináltam, mint a linkelt receptben. Azaz csak először, tegnap ugyanis nem volt itthon sima liszt, mert a lidliben elfogyott, messzebb meg fájós bokával (kificamodott), nem volt kedvem caplatni. Így nagyrészt réteslisztből és kisrészt teljes kiőrlésű lisztből készült (pontos arányokat nem tudok, talán 1:4) .
Egy bögre (2.5 dl) tejet mikróban langyosra melegítettem. Egy tálba kimértem fél kiló lisztet és összekevertem egy csomag szárított élesztővel. 10 dkg vajat is megolvasztottam (a Karádinénnya - anyukám nagynénje - tanácsára fele zsír volt második sütésnél, hogy tovább puha maradjon). A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tejet, a vajat, egy tojást és egy másik sárgáját, két nagy kanál mézet, egy csipet sót. Ezt gyorsan eldolgoztam majd negyed óráig dagasztottam. Utána pihent pár órácskát. Meg én is.
Csodaszépen megkelt.
Kettéosztottam, és egymás után mindkettőt kinyújtottam téglalap alakra, jó vékonyra, majd megkentem a töltelékkel, feltekertem, csigákat vágtam belőle, tepsin elrendeztem. Megketnem tojásfehérjével is. Kicsit még pihent, majd 200 fokon talán 25 percig sütöttem.

Tölteléknek megolvasztottam kb 10 deka vajat, kevertem bele ha jól emlékszem két nagy kanál kakaóport és jó sok fahéjas porcukrot. Azért porcukrot, mert első alkalommat barnacukrot használtam, és nem mindenhol olvadt el, én meg nem szeretem a ropogós dolgokat. A második alkalom utáni tanulság: várni kell, hogy egy kicsit hűljön ez massza, mert bár elég sűrű lesz, de ha még langyos, akkor lefolyik a kinyújtott tésztáról és az egész konyhaasztal csokiban fog úszni... :)

A lekvároshoz (az ötlet lorientől) megkentem szilvalekvárral, és rácsöpögtettem a megmentett maradék csokis vajat is.

Nekem a lekváros sokkal jobban ízlett, nem volt olyan fujtós. A kakaós-fahéjashoz még ki kell kísérleteznem valami szaftosabb tölteléket. Talán olvasztott csokival. Mindenesetre nem fog nehezemre esni próbálgatni, mert amennyire féltem a kelttésztáktól, annyira egyszerűen megvan. Most élvezem az új tudásomat, szerintem ez itt is látszani fog nemsokára...

Visszatérés... :)

2007-11-03T10:18:00.000+01:00

Itt vagyok!
:)

Kb. két hete gondolkozok azon, hogy újra írni kéne a blogomat. Eddig csak valahol nagyon a gondolataim mélyén hiányzott, mert olyan sok új dolog történt velem, hogy az élmények feldolgozása mellett nem maradt kapacitás a blogocskámra.
De most már kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a főnök és nem az események. Persze kell még idő, míg teljesen belejövök mindenbe, de azért már alakul.
És jól esett, hogy vannak, akik hiányoltak. :)

Kicsit mesélek, mi történt velem, mert biztos vagyok benne, hogy a változások és az azokból levont tapasztalataim a konyhai életemre is hatással vannak. :))) Azaz: ahogy az életem komolyodik, talán úgy komolyodik a főztöm is...

Már jó rég írtam az utolsó posztot, azóta nagyon-nagyon sok minden történt.

Van ugye az állásom. Azaz az állásaim, mert közben a tavalyi tanítást is folytatom, de az nem új, csak nem volt biztos, hogy beindul. A tanításba már nagyon belejöttem és változatlanul élvezem. :)
A családsegítősösdibe-iskolapszichológusosdiba is kezdek belejönni. Lassan betáblázódok, mégsem fáradok már el annyira, mint kezdetben. Arra jöttem rá, hogy a legfárasztóbb számomra az új helyzet, amiben nem mozgok ismerősen. Ahogy lassan megszokottá válik, úgy marad egyre több energiám.

Aztán ugye itt a MöCö. Aki miatt minden pénteken este munka után buszra ülök, 10-re itt vagyok Pécsen, és kedd hajnalban megyek haza. Végülis a félállás miatt egész sokat együtt tudunk lenni, és ez nagyon jó.
Csak sajnos eddig olyan fáradtam estem ide, hogy szó szerint fél napot végigbőgtem - vagy ok nélkül a nyakába borultam, és brü-hü-hűűűű, vagy összevesztünk valami hülyeségen és azért. Szerencsére mindig kibékülünk, és ráfogjuk a fáradtságomra. Fél nap után happy minden.

Azért megsúgom, hogy nem minden veszekedés írható pusztán a fáradtság számlájára, és ezt csak azért írom le, mert nagy hatásal volt arra, hogy nem írtam a blogot - és valószínűleg a továbbiakra is hatással lesz.

Ugyanis MöCö egy hihetetlen alak, eddig teljes "panelnomád" módra élt: pocsék készkajákat vett, vagy még azokat sem, csipszet, legolcsóbb szalámit, legolcsóbb szeletelt kenyeret, túlédesített péksüteményeket, tartósítószerrel és ízfokozókkal telenyomott vackokat. És én most ezekkel küzdök. Kb. kéthetente (így pl. tegnap is) megkapom, hogy ő nem igényli, hogy én ennyit főzőcskézzek, neki teljesen jók a por cuccok, amit pl. a húga főzött (por sajtmártás). Mire én: hogy hát én is főztem neki olyat, csak friss, egészséges, természetes alapanyagokból. Azt mondja, igen, végül is nem volt rossz, de hát hogy a por olcsóbb, gyorsabb stb. stb. Mire én újra, hogy amit én főztem jobb, mert nincsenek benne adalékanyagok, friss, és ráadásul mindkettőt ugyanannyi ideig tart elkészíteni (míg a tészta megfő) és nagyjából ugyanannyiba is kerül. Ezt a vitát ugyanezekkel a mondatokkal folytatjuk kb fél-háromnegyed óráig (ragaszkodik a saját véleményéhez, mint minden férfi...), míg aztán bőgésbe nem torkollik. Túl nagy az ellenfél, nem tudok mit kezdeni olyasvalakivel, aki soha minőségi dolgot nem evett (de legalábbis nagyon régen). Hozzászokott a sz*rhoz, már bocsánat.
Ez még csak hagyján lenne, de aggódok az egészségéért is. Ez is még oké, mert azt mondja, őt nem érdekli, jól akarja érezni magát és kész. Úgysem akar 100 évig élni, elég neki 40 is. Rossz ezt hallani, de kikezdhetetlen érv.

De ami valójában fáj azokban a mondatokban, amiket a fejemhez vág, hogy megkérdőjelezi mindazt, ami én vagyok. Engem. A létemet. És ez nekem nagyon fáj (annál is inkább, mert anyukám ugyanezt csinálja, csak pepitában: nem érti, mi a jó a főzésben, és hogy én miért foglalkozok ilyen felesleges dolgokkal, amikor sok más fontosabb dolgom lenne - haha! mi a fene? csak azért, mert neki nyűg a főzés és minden, ami a háztartáshoz tartozik, semmi hobbija nincs, nekem miért ne lehetne, én miért ne élvezhetném???).

A sütés-főzés szeretete az én választásom, az egyik legfontosabb dolog az életemben. Ha nagyon ki vagyok borulva, ha elegem van az egész világból, bevonulok a konyhába, sütök egy sütit, vagy akármit csinálok, szépen kisimulnak az idegeim, megnyugszok. Legalább arra a rövid időre. Ilyenkor a legteljesebb mértékig ott vagyok a jelenben, ÉN VAGYOK. És ez az érzés - pszichológusként tudom - az ember legfontosabb érzése. Emellett csak egy fontosabb van, hogy azt érezzem, szeretnek. Ha viszont a választásomat (jelen esetben a főzés szeretete) elutasítják, valójában engem utasítanak el, az én létjogosultságomat kérdőjelezik meg (ezt a párkapcsolataimra vetítve anyukám már egyszer megértette, de mégsem képes elfogadni a mostani választásomat sem). Nagyon fájdalmas érzés...

Hát így vagyok, de nem adom fel!

Különben a nyelvvizsgám sikerült (méghozzá nagyon jól).
Meglett a diplomám. (Az egyetem bürokráciája persze még utoljára egyszer keresztbetett: az új nyelvvizsgámat beírattam az indexbe, és ott derült ki, hogy a régi, érettségivel megszerzett német felsőfokúmról az egyetem nem tud. Persze, az alapján vettek fel, arra kaptam plusz pontokat, de ez nekik nem számít, hozzam be az érettségit. Ez nem lett volna baj, ha nem utolsó pillanat - a startkártyához ugyanis nagyon gyorsan be kellett mutatnom a diplomámat az APEH-nál. De túljártam az eszükön, és most lesz kétéves szerződésem, ami fantasztikus! :) )
Voltunk egy hétig Görögországban még szeptemberben (talán írok róla, bár már nagyon régen volt.
Sok eszközzel bővült a konyhám: szülinapomra kaptam MöCötől egy digitális mérleget és egy botmixert, én magam pedig egy csomó apróságot vásároltam a muffin sütőtől a zöldséghámozóig.
Vettünk mindketten egy szuper biciklit, így végre nem függök a helyijárattól (szabad lette, mint egy madár, amelyik gurul :) ).

Összességében nagyon jó vagyok ebben az új, felnőtt életemben. Igaz, még bukdácsolok az új szerepeimben, de ez természetes. Hétközben folyamatosan rohanok, a hétvégék pedig lassúak, pihenősek. És rengeteget sütök-főzök. Kicsit bánom, hogy eddig nem írtam meg a blogon, miket csináltam, mert sok mindent elfelejtettem, pedig nagyon jól sikerült, vagy csak egyáltalán az ötlet volt nagyon jó.
De mostantól akkor újra...
(legalábbis igyekszek... :) )

Bocs, ez kicsit hosszú lett.

Van állásom! :)

2007-08-29T13:21:00.001+02:00

A sok szenvedés után sikerült! :)
Épp ideje volt, hétfőn kezdek is. Gyerekpszichológusként. Inkább nem árulom el, hogy nem is nagyon tudom, mit kell csinálni - bár végül is minden pályakezdő így van ezzel, az egyetemen nem sok gyakorlatot oktatnak.
Dorkám szerint a gyereknek figyelemre és szeretetre van szükségük, ez a legfontosabb. :)
Ez meg csak menni fog?! :)
(Egyetlen gond van csak: a Balatonnál kaptam állást, szegény MöCöm meg itt lesz Pécsen... :S )

Különben van vagy 6-7 kajaképem, meg kéne csak írni a posztot hozzá, meg még kördés-tartozásom is van, de valahogy annyi minden mással foglalkoztam... Mondjuk nem is bánom annyira, legalább éltem. :)
Azért visszajövök még, csak ugye a fényképezőgépem meg a vinyóm is nagyon hiányzik, és nem tudom, mikor tudok felmenni Pestre megjavíttatni őket, vagy megkérni valakit, vigye fel.

Most hétvégén különben megint Ausztria, két hét múlva egy hét görögországi nyaralás, úgyhogy nagy valószínűséggel feltankolok új receptekkel, hogy legyen mikről írnom. :)

És köszönöm mindenkinek, aki szorított, hogy legyen munkám! :)

Csokipuding házilag

2007-08-10T13:45:00.001+02:00

MöCinek vittem a kórházba valamelyik nap. Mert édességet azt persze bármennyit. És pudingot kért, hát azt főztem. Persze ott kijelentette, hogy csokipuding? Hát azt ő nem szereti. Igazán jól tud esni az embernek ilyesmi... :S
Mindegy, megettem én az összeset, mert szerintem nagyon finom lett, jobb mint a bóti. :)
Ha jól emlékszem, három vagy négy kanál keményítőt, két nagy kanál kakaóport és három kanál cukrot (egy kevés fahéjas cukor is ment bele) kevertem el csomómentesen egy kevéske tejjel, és mikor sima volt, öntöttem még bele tejet, kb összesen fél litert. És szépen megfőztem puding sűrűségűre. Aztán dobozkába öntöttem, amiben be tudtam vinni a kórházba (na jó, kicsit vízkőcseppes, ez a dög mosogatógép miatt van, még nem tapasztaltam ki... :S ). Aztán persze a kórházban én ettem meg.

MöCö külünben már hazajöhetett, itt alszik mellettem. Kifárasztotta a városban mászkálás, még nincs teljesen jól, de talán már megmarad. Mondjuk a nagy nyögdécselés, amit produkál, nem erre utalna, de nem szabad bedőlni neki... (Tudjátok: férfi... :))) )
Azért kényeztetem, hátha jót tesz neki, most például máglyarakást kap ebédre, jobban sikerült, mint a tavalyi.

Bounty torta

2007-08-08T22:30:00.001+02:00

Megint bocsánat a csúnya képekért, még nem volt lehetőségem a saját gépemet megjavíttatni, úgyhogy MöCö beállításaival, az ő gépével kell fényképeznem, és nem tudom meggyőzni, hogy én máshogy találom jónak a fényképezést, mint ő. Ezért minden képem csúnya. De lesz majd még ez máshogy is... :)

Ilyen tortát MöCö anyukája sütött nekünk Ausztriában még a múltkor, és nagyon-nagyon ízlett. Pedig első ránézésre nem volt túl szimpatikus, töménynek látszott, mint amiből egy szeletet is alig tud letömni az ember a száján. Ehhez képest ez egy ultrakönnyű torta, akár az egészet meg tudnám enni egyszerre.
Tulajdonképpen MöCönek és a haverjainak szerettem volna készíteni, mert úgy volt, hogy múlt vasárnap ide jönnek hozzánk EFOTT-ot felidézni (azaz összerakni az igencsak hiányos emlékeket, amikből talán kiderült volna, hol és hogyan szedte össze a hatalmas foltjait a MöCc). De ugye közbejött a betegség, és akkor már kórházban volt. A tortát persze muszáj volt a tervek szerint szombaton elkészíteni. Éjjel 10kor álltam neki, egy óra alatt meg is sült és a krémek is készen lettek, éjfélkor pedig már ágyban voltam. Azért nem előbb kezdtem neki, mert ugye a kórházban voltam egész nap. Este kicsit fáradt voltam, előtte már majdnem összeestem, mert enni is elfelejtettem - tulajdonképpen csak a kórházban ettem, mert MöCcnek nem volt étvágya, és csak akkor evett, ha én is ettem. Egy falat ide, egy falat oda. Édeskevés volt, de észre sem vettem. Mindenesetre a fanatizmus felsőfoka, hogy ilyen állapotban is nekem még muszáj volt nekiállnom megsütni ezt a tortát, valami ellenállhatatlan belső kényszer által hajtva. És milyen jól tettem. :)

Nagyon egyszerű elkészíteni:
A tészta egy félig tojásos, félig vizes piskóta. 4 tojás sárgáját 25 dkg (én kb ennek felét tettem bele, vagy egy kicsit többet) cukorral habosra keverek, és apránként hozzáadok 1 dl hideg vizet. Amikor jó habos, hozzákeverek 15 dkg lisztet, amit egy csomag sütőporral és 4 dkg kakaóporral összekevertem előtte. Mikor már jó egynemű, óvatosan hozzákeverem a négy tojás keményre felvert fehérjéjét, és beleöntöm a tortaformába. Csak az alját szabad kivajazni-lisztezni, így egyforma magas lesz mindenhol. 165 fokon kell sütni 65 percig, mikor kész (tűpróba is kell! a biztonság kedvéért), a picit kinyitott sütőben kell pihentetni olyan 10 percig, így nem esik annyira össze.
Míg sül, megcsinálom a kétféle krémet.
A kókuszkrémhez 5 dl tejszínt habosra keverek két tasak habfixálóval (a habfixáló csomagolásán lévő leírás szerint). Elvileg kell bele 3-4 kanál porcukor, én csak épp egy kicsit tettem, vagy annyit sem, nem emlékszem pontosan. Mikor már szép habos, akkor 20 dkg kókuszreszeléket keverek bele, kész.
A csokis krémhez egy házi csokipudingot készítek. 10 kanál cukrot (szokás szerint kevesebbet tettem bele), három kanál lisztet (ebből viszont időközben többet, mert nem akart besűrűsödni, pontosabban keményítőt tettem hozzá) és négy kanál kakaóport kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáöntöttem még tejet, összesen fél liternyit. Így főztem meg pudingnak. Ha túl sűrű lett volna, tettem volna hozzá kevés vajat, de ponthogy nem akart besűrűsödni, épp jó lett.

Mikor minden kihűlt, három szeletbe vágtam a tortát. Az alsó szintre került egy adag puding krém, a másodikra kókuszkrém, a tetejére pedig kókusz, és arra a maradék puding (szépen lefolyott a torta szélén... az egész konyha tiszta puding lett... :))) ). Megszórtam szépen kókusszal is.

Vasárnap délután kóstoltuk meg, az egyik csapattársam jött át segíteni angolozni. Nála válogatósabbat nem nagyon ismerek, mégis két szelettel megevett a tortából (és láttam rajta, hogy enne még, ha nem gondolná, hogy az már sok lesz). Aztán vittem be MöCinek is, aki akármilyen étvágytalan volt is, simán betolta az egy nagy szeletet. Aztán másnap a haverjainak is vittem be a kórházba, mert oda beszéltük meg a tortázást. :) Na jó, azért a parkba kimentünk. Még Pétráámnak is jutott. Hazafelére maradt két szelet, azt egy másik csapattársammal ettük meg a kocsiban, miután hazahozott a Hullámfürdő-hiány miatti edzéshelyettesítő röpizésből.

Tán megint kéne sütnöm, mert nekem kevés volt... és a többiek sem bánnák, azt hiszem... :)

Valamelyik gasztrós újságból származik a recept különben, csak közben már MöCö anyukája átalakította kicsit, és különben is elfelejtettem az újság címét, de ha valaki tudja...

Az előző kékes változat után akkor most egy rózsaszínes az egyébként gyönyörűséges tortámról:

Úúúú, de hosszú poszt lett... hát igen, ha az embernek tanulnia kéne, jobban megy az írás... :)

Resztelt csirkemáj petrezselymes krumplival

2007-08-07T13:42:00.000+02:00

Azt hiszem, ideje megírnom a tarsolyban lévő bejegyzéseket. Már annál is inkább éppen most, mert szombaton nyelvvizsgázok, és még egy betüt se tanultam. No jó, azért valamennyit, de az édeskevés. Ugye simán meg lehet tanulni Pécstől Pestig a vonatúton alapfokig angolul??? Ugye, ugye??? De most tudna bárki is tanulni, míg a barátja 42 fokos lázzal fekszik mellette, vagy aztán meg a kórházban? Szerintem nem. Én nem tudtam. Pedig két hetet szántam a tanulásra, de közbejött a betegség. Most már jobban van, elég napi egyszer bemennem a kórházba (azaz nem elég, de ezt kell szeretni).

Betegsége első napján, amikor még nem tudtuk, mi a baj, csak a magas láz és az azzal járó tünetek, mint pl. étvágytalanság volt, akkor isteni ragulevest főztem csirkemellből, sok-sok zöldséggel, daragaluskával. Sajnos, nem volt lehetőségem lefényképezni, most meg - bár nagy része még a hűtőben van - inkább ki kellene dobnom. Sajnos, pedig tényleg finom volt, csak kettőnknek rengeteg. Még meg kell tanulnom két emberre főzni.
Szóval a betegség következő napján pedig ezt a resztelt májat készítettem, nagy örömömre be is lakott melőle a MöCö rendesen. Szereti a májat ugyanis. Eddig sosem mertem csinálni, mert még sosem csináltam. :))))
De múlt hétvégén ott volt nálunk Pétráám, és anya májat vett, és együtt csináltunk Pétráával reszteltmájat, és jó sikerült. Bár az sertésmáj volt, de gondoltam, menni fog ez csirkéből is. És ment is. :)

Szépen megpucoltam a májat, miközben már a csíkokra vágott hagyma már párolódott a vajon. Amikor a hagyma szép üveges volt, és a májak megpucolásával is végeztem, rádobtam a májat a hagymára, és szép óvatosan sütöttem. Nem szabad gyorsan. Öntöttem alá egy kis vizet is, hogy legyen fincsi leve, meg borsoztam és majorannát (pontosabban az még hiányzik az itteni háztartásomból, úgyhogy oregánót, de nem volt rossz így sem) szórtam rá. Közben krumplit pároltam kevés vajjal kevés vízben. Aztán mikor kész volt a máj, akkor szórtam rá kis vegetát meg sok aprított petrezselymet, meg a krumplira is sok petrezselymet, és már tálaltam is, és megettük villámgyorsan. :)
Nem gondoltam, hogy májat is tudok készíteni, de mégis. :) Kitágul a világ lassan-lassan...

VKF VII. - Balaton palacsinta

2007-08-03T20:31:00.000+02:00

Igaz, a nyaralás íze a mostani VKF témája, de ezt az édességet én nyaraláskor soha nem kóstolhattam, mert születésem előtti időkből származik. A nagynéném visszaemlékezései ihlették, meg gyerekkoromban néha sütött ilyet anyukám, ha sokat nyafogtam érte. Az ő nyaruk íze - még ha nem is a nyaralásé, de legalábbis a nyári munkáé.
Arra gondoltam, hogy tőlem, mint balatoni lánytól, egy különleges palacsinta recept stílusos a VKF ezen fordulójára. Retrosüti, az úgyis nagyon menő mostanában. :)))

Olyan 30 évvel ezelőtt készítettek ilyen palacsintát az M7-es 83-as kilométerénél lévő pihenőhely étteremében. A nagyéném (Nénnya) elég sokat pincérnősködött ott, anyukám csak egy keveset, olyan 20 éves kora körül. Mindketten emlegetik azokat az időket. Főleg a nagynéném - a mai fiatalok teherbíróképességét próbálja összehasonlítani az övékével - ez persze lehetetlen, a világ azóta nagyon sokat változott. Akkoriban reggelente 10 liter kávét főztek le, ami még délelőtt elfogyott, a kamionosok mindig megálltak a kávé kedvéért, de a pincérek is fogyasztották rendesen, hiszen reggel 5-től éjfélig voltak talpon, és szinte mindenki megállt ott Pestről a Balaton felé menet. Akkor a Nénnya szerint még nem annyi vendég volt, mint most, hanem sokkal-sokkal több - és valószínűleg nem véletlenül választották azt az éttermet, és nem véletlenül volt rengeteg visszajáró. A pincéreknek nem volt megállás egész nap, enni is csak a nap végén volt idő, folyamatosan kiszolgálni, kedvesen mosolyogni, besegíteni a konyhán... Azt hiszem, ezt a mai fiatalok tényleg nem bírnák - én sem.
Most az étterem helyén nincs semmi, a szemközti oldalon az Esso kút. Legalább ez a recept maradjon meg belőle és az akkori életérzésből... :) A nagynénémnek ajánlva. :)

Nagyon egyszerű kölönben: túrós palacsinta, leöntve vaníliakrémmel és a tetején tojásfehérje galuskák, a sütőben megpirítva.
A trükkök: reszelt citromhéj a túrós töltelékbe (az különben is jó) és mazsola (már aki szereti, én nagyon).
A vaníliaöntet úgy csináltam, ahogy itt Cserkénél láttam (mert még sosem csináltam ilyet ezelőtt, ez tuti finom lett - anya aranka krémporból vagy vaníliás pudingból szokta, úgy is jó, de így azért elegánsabb).
A tojásfehérjehab galuskákhoz pedig egy csipet sóval keményre kell verni a tojásfehérjét, majd egy kevés porcukrot és annyi málnaszörpöt kell hozzákeverni óvatosan, hogy szép rózsaszín legyen. A málnaszörptől kellemesen savanykás lesz, nagyon jól esik az édes vaníliaöntet mellé.
Előmelegített sütőben kell sütni, közepes-meleg sütőben, míg szépen megpirul a hab. Olyan lesz, mint a balatoni naplemente.

(Elnézést a csúnya képért, este tudtam csak elkészíteni és fényképezni, mert MöCöt kórházba utalták, egész nap rohangáltam, és az egész heti ápolónősködés után egyébként is fáradt vagyok. De nem maradhattam le! És még jó, hogy mára amúgy is palacsintát ígértem neki, csak közbe jött, hogy bent fogták a kórházban, de legalább tudtam neki bevinni. Sajnos, ezt a változatot nem tudta megkóstolni, kénytelen leszek sütni neki, ha majd kijön a kórházból. Van miért meggyógyulni. :) Bár eddig sem panaszkodhatott, míg itthon volt, de erről majd később...)